Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Nemeskürty István: "Deáki bötüről magyar nyelvre"
„Deáki bötüről magyar nyelvre” NEMESKÜRTY ISTVÁN János 20: Mária kediglen áll vala az koporsónak kívüle, sírván. Mikoron azért ott sírna, lehajla és bétekénte az koporsóban és láta két angyalokat fejér ruhában ott ilvén, egyeket fejénél, és az másikat lábánál, hol letétetött vala Jézusnak teste. Mondának űneki azok: Asszony- állat! Mit sírsz? Monda űnekik: mert elvették az én uramat, és nem tudom, hová tették űtet? Ezeket hogy megmondotta vóna, hátrafordulván látá Jézust hátul állván, és nem tudja vala, mertjézus vón. Monda űneki Jézus: Asszonyállat! Mit sírsz, mit bánkódol, kit keressz? U kediglen alojtván, mert kertész vóna, monda űneki: Uram, ha te vetted el űtet, mondjad meg énnekem és én elviszem űtet. Monda űneki Jézus: Mária! Ottan ű hátrafordulván, monda űneki: Rabboni! Ki mondatik: mester. Monda űneki Jézus: Ne akaij engemet illetned, mert még fel nem mentem én atyámhoz, menj el kediglen az én atyámfiáihoz, és mondjad azt űnekik: lm, felmégyek az én atyámhoz és a ti atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istentekhez. A jámbor apáca másolta Érsekújvári-kódexben ez a jóval bővebb, az „égi vőlegény” iránti érzelemgazdagság csordul ki a szöveg fogalmazójából: Minekokáért az szent asszony, Mária Magdaléna urunkat nagy buzgósággal szereti vala, méné el keresnie, ilyen siralmas beszédeket mondván: — Oh, én édes Istenem, az én lelkem megkeseredék, és én szívem meghasada, mert én szerető mesteremnek testét elvették; keresem, sem lelem, kiáltám, se szóla énhozzám. Keljek fel azért, keressem meg Jeruzsálemnek utcáját és fussam be mind ő kerülését, keressem meg, kit ez én lelkem kéván. Meggejtezék az én szívem én uramnak szerelmében. Kévánnám láthatnom én uramat. És mikoron Magdaléna ezt mondaná, szóla az édes Jézus őneki kertész képében, és mondá: — Asszonyállat mit sírsz? És mit keres Mária: meg sem ismeré. Monda: — Uram, ha te vetted el az én uramnak testét, mondd meg, hová tetted és én elveszem őtet. Szóla az édes Jézus őneki, mondván: — Mária! Te vagy-é? Mária mondá azonnal: — Oh, én édes mesterem! És akara lábához békélni. De mondá az édes Jézus: — Ne akaij engem illetni, mert még fel nem mentem az én szent Atyámhoz. De menj el, mondjad az én tanítványaimnak, hogy Galileában látnak meg engemet. És ezt megmondván, elenyészék őelőle. Amen, amen. Ne gondolj véle, ha nem szépen írtam, de nézjed idvességes használatát, ha ki olvassa és róla gondolkodik. így válik fokozatosan a magyarrá „fordított” deáki bötű erkölcsi-esztétikai élménnyé. Bár minél többen néznénk ma is idvességes használatját. Amen, amen. TEOLÓGIA 2008/1-2 33
