Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Nemeskürty István: "Deáki bötüről magyar nyelvre"
NEMESKÜRTY ISTVÁN „Deáki bötüről magyar nyelvre”1 A keresztény Nyugat-Európa egységes egyházi kultúrájának egy latin nyelvű bibliaszöveg volt az alapja. Ez a latin szöveg egy jóval korábbi héber és egy későbbi görög szövegre épült. A Vulgatában tehát három, egymástól néha gyökeresen eltérő gondolkodási, fogalomalkotási rendszer találkozik: a zsidó, a görög és a latin. A nyelv, amely a gondolatokat közvetíti, az agyban-lélekben megformálódó gondolat, eszme szolgája; az agyban- lélekben viszont aszerint formálódik szavakká a gondolat, hogy milyen társadalmi, földrajzi, etnikai feltételek között, miféle közösségben élt az, akiben a gondolat megfogamzott. A bibliafordítások három, időben egymást követő és váltó fordítói felfogás gyümölcsei. 1. A könyvnyomtatás elterjedése előtti, kéziratos középkori bibliafordítások alapja a Vulgata, Szent Jeromos latin nyelvű fordítása. 2. Rotterdami Erasmus, a könyvnyomtatás elterjedésének időszakában, felülvizsgálta Jeromos latin fordítását és azt a göröggel egybevetve, a maga korának nyelvi-fogalmi igényeihez igazítva kijavította. 1516-ban jelent meg először Erasmus görög-latin Újszövetsége. A kor tudományosságára (nyelvészet, stilisztika, teológia) rendkívülien hatott. Erasmust, aki maga is felszentelt pap volt, az evangélium minél szélesebb körű terjesztése ösztönözte: „Mennyivel mélyebb bölcsesség árad az Újszövetségből, mint akár Arisztotelész írásaiból... Azt szeretném, ha a legegyszerűbb ájtatos asszony is olvashatná Pál apostol leveleit. Hogy minden nyelven hozzáférhető legyen ez a tanítás. Hogy a paraszt erre gondoljon, ha szánt, a takács ezeket az igéket mormolja, miközben sző, hogy a vándorlegény ezzel kurtítsa meg hosszú vándorútját.” (Huizinga: Erasmus 1923) Erasmus arról is meg volt győződve, hogy az Újszövetség megértéséhez nem elég a nyelvi tudás, ahhoz isteni kegyelem, a Szentlélek megvilágosító ereje is szükséges. (Erasmus: Hyperaspistes 1526) Tehát a szöveg a szónak imént ismertetett értelmében „szent”. 3. A harmadik fokozat, amikor a bibliai szöveget az objektiven megismerni vélt világ tükrözésének tekintik. A hallott, olvasott szöveg azonos önmagával és a világgal. Azt mondja, amit mond. Ez: az igazság. A reformáció hívei ezt az igazságot keresik szenvedélyesen, ezért nyúlnak vissza az ősi héber-görög szöveghez. Ezért hangsúlyozza valamennyi reformáció kori bibliafordítás a héber és a görög szöveghez való hűséget, noha a legtöbb fordító valójában nem is tudott héberül, de tán görögül sem. A fordítók mindössze azt óhajtották az olvasó tudomására hozni, hogy nem „pápisták”, hanem a zsidó1 Az előadottakról részletesen lásd Deáki bötüről magyar nyelvre című könyvemet, Szent István Társulat, Budapest 2002. TEOLÓGIA 2008/1-2 • XLII (2008) 27-33 27
