Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Tarjányi Béla: A Vatikáni Kódex
TARJÁNYI BÉLA A Vatikáni Kódex a latin és görög atyák Bibliájának25. Egyébként tudjuk, hogy Nicolo Majorano, mielőtt Molfetta püspöke lett volna (1553), feljegyzéseket készített a Vaticanusról, mind az Újmind az Ószövetségről.26 Erről számol be Andreas Masiusnak egy levele, amelyet 1554. február 25-én intézett Latino Latinihez. Ezeket a feljegyzéseket nem adták ki. Ha hihetünk Latino Latininek, Sirleto és Torres attól tartottak, hogy az eretnekek rosszul használják fel a B variánsait27. Ugyanezekben az években Andreas Masius (1514?—1573), aki 1558-ban Rómában lakott, valószínűleg megjegyzéseket írt Józsuéhez a Vaticanusban, ahhoz a kiadáshoz, amely 1574-ben jelent meg.28 Annál is jelentősebb, hogy az Ószövetség 1586-1587-ben megjelent nagy római kiadásának előkészítésében a B döntő szerepet játszott. A Sixtina elkészítésének történetét eddig nem tanulmányozták részleteiben. Ami biztos, az az, hogy a munkát nagy tudású szakemberek végezték; az oratoriánus Jacques Le Long megkísérelte felsorolni a nevüket.29 Néhány közülük: Gughelmo Sirleto (1514-1585; bíboros 1565); Antonio Carafa (1538—1591; bíboros 1568); Padro Chacón vagy Ciaconio (1527—1581), Jean Maldonat (1534—1583), Francesco Torres vagy Turianus (1509-1584), Flaminio de Nobili (24) (1533—1590), Fulvio Orsini (1529-1600), Pierre Morin (1531—1608) és Antonio Agelli (1532—1608). Maga V. Sixtus, aki akkor még Montalto bíboros volt, 1578 körül javasolta XIII. Gergelynek, hogy adja ki „nagyon megbízható kéziratok alapján a Hetvenek Bibliáját, amelyet mind a latin, mind a görög egyház használt az apostoli idők óta”.30 Paul de Lagarde-ot követően A. Rahlfs rámutatott arra, hogy ott, ahol a B szövege rendelkezésre állt, ott a Sixtina egy Aldina (Velence, 1519), javítva a B alapján31. Rahlfs egyébként 1909-ben abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Giovanni Merchati kezében láthatta azt a jegyzetektől hemzsegő példányt, amelyről a kiadás készült32. Az Al- dinának ez a materiális függősége nem túl feltűnő, legfeljebb a helyesírási részletekben, amelyeket még egy figyelmes ellenőrzés is elhanyagolhatott, vagy a tipográfiai küllemben, pl. a subscriptiokban. Annyi bizonyos, hogy a B képviselte a legfőbb tekintélyt, és a javítások után az Aldina a B legfőbb jellemzőit tükrözte. A római tudósok kimutatták a B páratlan értékét a görög és latin patrisztikai idézetek összehasonlítása alapján33, és el is nyerték a megérdemelt elismerésüket, hiszen a katolikus és protestáns Septuaginta-kizdísok, Tischendorfot is beleértve, nagy többségükben a Sixtina-kizdás kópiái. H. B. Swete írhatta 1900-ban: „It is a fortunate circumstance that the authority of the Vatican was given before the end of the sixteenth century to a text of the LXX which is approximately pure. ”34 25 CT X, 935. “Batiffol, P., La Vaticane de Paul III. a Paul V. d’apres des documents nouveaux, Paris 1890, 84—85. 28 U°' 85' Gijsen, J. M., art. Masius (Maes), in Nationaal Biographisch Woordenboek 4, Brüsszel 1970, 545-549. 29 Le Long, J., Bibliotheca Sacra I, Párizs 17231, 187-190. így tudósít erről Carafa bíboros a Sixtina-féle kiadás élén található levelében. A szöveg könnyen elérhető a következő helyen: Swete, H. B., An Introduction to the Old Testament in Greek, Cambidge 19022, 174—175. Rahlfs, A., Die Abhängigkeit der Sixtinischen Septuaginta-Ausgabe von der aldinischen, in Zietschrift für die alttesta- mentliche Wissenschaft 33 (1913), 30—46. Cod. Vat. gr. 1239, d’Agelhus megjegyzéseivel. Ezt a példányt adták a nyomdának. 33 „.. .intelleximus cum ex ipsa collatione tum e sacrorum veterum scriptorum consensione, Vaticanum codicem non solum vetustate veram etiam bonitate caeterris anteire.” - Carafa bíboros előszava, in Swete, H. B., An Introduction, 182. 34 „Szerencsés körülmény, hogy a tizenhatodik század vége előtt a Septuaginta szövege esetében a Vatikáni kódex tekintélyét vették alapul. Ez ugyanis megközelítően tiszta.” SWETE, H. B., An Introduction, 182. 260
