Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Martos Levente Balázs: "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk"
„Krisztus, a mi húsvéti bárányunk’ MARTOS LEVENTE BALAZS Az első korintusi levelet olvasva feltűnik, hogy Pál apostol állandóan Jézus Krisztus üdvözítő kereszthalálának fényében értelmezi az eseményeket. Jézus halálát különböző szempontokból közelíti meg, és különböző fogalmakat felhasználva teszi érvelésének részévé. Hosszasan időzik Jézus kereszthalálánál, mint ami Istennek az alacsonyrendűek iránti kiválasztó szeretetét bizonyítja (vö. 1,13.18.30; 2,2). Jézus halálát a megváltás, megvásárlás, felszabadítás összefüggésében is szemléli, amely a hívők felszabadulását eredményezi (6,20; 7,23). A jézusi odaadó szeretet sajátos értéket ad annak, akire kiterjed (8,11). Az utolsó vacsora témája is felmerül, mint ami liturgikus módon feleleveníti Jézus halálának emlékezetét (10,16; 11,26), bár nem kifejezetten (zsidó) húsvéti összefüggésben. Az eredeti és alapvető kérügma minden értelmezés nélkül, a maga sürített mivoltában jelenik meg (15,3), mint a holtak feltámadásába vetett hit alapja. A feltámadott Krisztussal való közösség pedig érinti a keresztények erkölcsi életét és magatartását is (6,9.11; 6,14-15). Mennyire rajzolódik ki egységes kép a különböző megközelítési módokat egybevetve? Az első korintusi levél buzdításai arra a Jézusra tekintenek, aki halálával megszabadított a bűntől, de a folytonos tisztulás szükségességét annál elevenebben mutatta meg. A zsidó és a keresztény húsvét egyaránt szabadulásról, a közösség próbájáról és megvé- delmezéséről, Isten igazságosságának megnyilatkozásáról tanúskodik. Krisztus halála megváltó halál, amely szabaddá tesz. Ez a szabadság egyszerre megadott és ugyanakkor még elérendő, megvalósítandó szabadság. A levél címzettjei mindenképpen megértették, hogy Krisztus halála az ő tisztaságuk alapja, és megértették azt is, hogy ezt a tisztaságot őrizniük kell. Krisztusban van új életük, Krisztussal átmentek az új életbe.45 Az apostol a keresztény hit és tapasztalat fényében újraértelmezte a húsvéti hagyományt. Pál tulajdonképpen spirituális exegézist művel. A szöveg sensus spirituálisához ugyanis úgy jutunk el, hogy a Szentlélek vezetésével a szöveget a Feltámadottra vonatkoztatjuk, és saját gyakorlatunkra alkalmazzuk.46 Ezt célozza a contemplatio, amelyet az apostol is elvégzett: Krisztus keresztjében és feltámadásban értette és értelmezte a valóságot. Azok a különböző látásmódok és megközelítések, amelyekkel az újszövetségi szerzők Jézus halálára tekintettek,47 a Szentírás egyetlen kánonjának részeként új, de természetes kölcsönhatásba léptek egymással. Az eredetileg más és más hagyományból táplálkozó gondolatvilágokat a szentírásban együtt olvasva egy tekintélyűnek és egybetarto- zónak érzékeljük.48 A liturgia világa, amely már az Újszövetség keletkezésének korában is befolyásolta a szent iratok keletkezését, szintén egységbe fogja az eredetükben külön45 Vö. Vannier, M.-A., Hindurchgang zum Leben. Die Geburt der christlichen Tradition des Pascha, in Welt und Umwelt der Bibel (2/2006), 38-41: a húsvét mint átmenet. Ki ment át? Krisztus a halálból az életre, a keresztények a ke- resztségen és halálon át az új életbe (vö. Róm 6). Az első gondolat az ószövetségben a Kiv 12-re épül, ahol Isten tettei állnak előtérben. A második a Kiv 13-14-re, amely a nép átmenetére és megszabadulására koncentrál. 46 Vö. Szentírás-magyarázat az Egyházban, II. fejezet. 47 Vö. Bühle, P., Az áldozat újszövetségi fogalmának hermeneutikájához, in Mérleg 42 (2006), 228-235, itt 230: „A feltámadt Jézus megjelenései, a Jézussal együtt eltöltött idő tapasztalatai és a Biblia ígéret-textusai alkotta összefüggésben különböző kísérletek történnek a Jézus Krisztus halálának üdvjelentőségébe vetett hit kifejezésére. Erre törekszik többek között Pál és a páli iskola, miként a (teológiailag erősen különböző) négy evangélium passiótörténete is. Ezekben többek között megtalálható az az elképzelés is, amely szerint a zsidó áldozati szertartáshoz kapcsolódva a kereszthalált engesztelő áldozatként kellene értelmeznünk, ám ez csak az elméletek egyike, erősségeivel és gyengeségeivel együtt. A kereszt teológiája tehát nem csak áldozatteológia formájában létezik.” 48 Vö. Jeleníts, I., Vedd és olvasd, in Kinyilatkoztatás és emberi szó, Budapest 1999, 8 - a Szentírás könyveiről: „Ahogy a napfényt színekre bontja a szivárvány, úgy bomlik bennük eleven, változatos, néha akár ellentmondásosnak tetsző szálakra az egy Isten üzenete.” TEOLÓGIA 2008/1-2 25
