Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szederkényi László: A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása a török hódoltság végétől a XX. század elejéig
SZEDERKÉNYI LÁSZLÓ Ezenkívül úgy is igyekeztek gátat vetni a pusztákra való költözésnek, hogy csak azoknak adtak a parcellázáskor földet, akiknek a városban házuk volt. Sőt 1810-ben a kindakók számára a városban házhelyeket jelöltek ki. Minden tiltás és a városban való maradást elősegítő intézkedés ellenére a kiköltözéseknek nem sikerült elejét venni, így 1850-ben a város feladta a harcot a pusztába való költözés ellen.67 Pusztaszeren, amelyet Kecskemét városa 1640-től bérelt és 1827-től tulajdonosa lett 8000 hold kiteijedésű északi részének, 1850-től 10 évenkénti rendszerességgel, általában 50 holdas parcellákat adtak bérbe. A pusztaszeri tanyákon általában nem a módos kecskeméti bérlők, hanem béreseik, napszámosaik, kertészeik laktak családjukkal együtt. A lakosság túlnyomó többsége kecskeméti volt. Nagyobb ünnepekre hazajártak, halottaikat otthon temették el, és őrizték a kecskeméti hagyományokat.68 A lakosság Pusztaszeren 1850-ben 250 fő, 1890-ben már 1128 fő volt.69 Kecskemét — bár sok földet osztott ki polgárainak -, mégis hatalmas területeket tartott meg magának. Hódmezővásárhely és Kiskunhalas az utolsó ölig felparcellázta pusztáit. Nagykőrös csak az erdőket hagyta meg közbirtoknak. Cegléd 1820-tól kezdte saját polgárai számára határát felosztani, és 1876-ra az összes pusztája magánkézbe ment át.70 A hivatalos parcellázások mellett Nagykőrösön és Cegléden magánparcellázások is történtek a külterületeken71, ami tovább növelte az ott élők létszámát. A tanyáknak végül két csoportja alakult ki. Az egyik csoportba azok tartoztak, ahol a gazda a városban lakott, és csak a nagyobb munkák idején tartózkodott kint, egyébként pedig csak cselédei tartózkodtak állandóan a tanyán. A másik csoportot az úgynevezett családi tanyák képezték, ahol a gazda állandó jelleggel a tanyán lakott, a városban csak részlegesen tartott fenn háztartást és csak öregségére költözött be véglegesen a városba.72 Ahol annak idején a parcellázáskor kis telkeket osztottak és azokat mind beépítették, ott lényegében közigazgatási központ nélküli falvak keletkeztek.73 Gróf Nádasdy Ferenc váci püspök (1823—1845) komoly vizitációt végzett az egyházmegyében.74 Nem meglepő, hogy a vizitáció eredményei azt igazolták, hogy nem megfelelő a papi ellátottság bizonyos helyeken.75 Az ő püspöksége idején, 1835. február 25-én kelt jelentés szerint 109 anyaegyháza, 60 leányegyháza, illetve kápolnája volt a Váci Egyházmegyének. Ezenkívül még négy magánkápolna létezett. Összesen 181 pap működött az egyházmegye területén: 3 aulista, 109 plébános, 57 káplán, 6 nyugdíjas pap, 4 házikáplán és 2 katonalelkész. Ebben az időben a katolikusok valamivel többen éltek az egyházmegye területén, mint a protestánsok. Ekkor 289 170 katolikus, 39 859 evangélikus 175 372 református és 1415 ortodox élt az egyházmegyében.76 A szerzetesek A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása... 67 Vö. Balásfalvi Kiss, B., Kecskemét th.jogú város, 58—59. KatkónÉ Bagi, É., Pusztaszeri néptanítók , in A Móra Ferenc Múzeum évkönyve. Történelmi tanulmányok (Studia Historica 3.), Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2000 (177-203), 179. Vö. Erdei, F., Futóhomok, 88. 101. 69 KATKÓNÉ Bagi, É., Pusztaszeri néptanítók, 180. 9. lábjegyzet. 70 Vö. Erdei, F., Futóhomok, 73—75. 71 Uo. 104. 72 Uo. 106. 73 Uo. Varga, L., A Váci Egyházmegye történeti földrajza, 7. Vö. Váci egyházmegyei almanach, 190. Pest megye nagy része ugyanis a XVIII. században benépesült, a Kunság azonban éppen Nádasdy Ferenc idejében, a XIX. században kezdett jobban benépesülni. Pest megyében a XIX. században 150 ezer hold földet parcelláztak ki magán- és közbirtokosok, s ebből a legtöbbet a Kiskunságban. Az újonnan osztott földeket nemcsak a mezővárosok lakossága, hanem a Tiszamellékről érkezettek, továbbá jászok és palócok foglalták el. Vö. Erdei, F., Futóhomok, 148-149. Vanyó, T., Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről 1600—1850, 279. :OLÓG!A 2001 232
