Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban
Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban RÓZSA HUBA Az intertextuális exegézis mint módszer szintén azokat a bibliai szövegeket vizsgálja, amelyekben a megelőző szövegek valamilyen visszhangot váltottak ki. Más szóval a szövegek közötti kapcsolatokat elemzi az átvétel vagy ismétlés jegyei alapján, és a felismert összefüggést vagy kapcsolatot nevezi intertextualitásnak. Amikor a bibliai kánon keretében egy szöveg átveszi egy másik szöveg elemeit, az átvétel lehet kifejezett vagy burkolt hosszabb/rövidebb idézetek, akár csak szavak, kifejezések, képek formájában, egy eseményre, bibliai szereplőre utalás formájában, valamilyen cselekmény vagy tényállás struktúrájának, elbeszélés fonalának felhasználásával. Az átvétel több szempontból történhet, lehet az átvett elemek újra értelmezésnek céljából, teológiai érvelés szolgálatában, de megeshet, hogy szerző csupán arra használja fel a másik szöveget, mert azt alkalmasnak találja a saját gondoltainak kifejezésére. Előfordulhat az is, hogy az átvétellel megerősíti az így felidézett tényállást, de előfordulhat, hogy éppen az ellenkezőjét szeretné igazolni. Lehet az is, hogy szövegszakasz elemeit az eredeti szerző szándékával megfelelőségben használja, de gyakran olyan értelemben is, amire az eredeti szerző egyáltalán nem gondolt. Azaz a bibliai szövegek jelentéstartalma jóval gazdagabb, mint az ún. szó szerinti értelem. Az intertextualitás témáját M. Bachtin6 és J. Kristeva7 vezette be az irodalomtudományba a 70-es években, és a 80-as évektől fokozatosan alkalmazást nyert a biblikus tudományban, elsősorban az ószövetségi exegézisben8. A módszer természetét illetően szinkronikus, de kiegészítik a diakronikus elemzés eredményeivel is (lásd N. Lohfink9). Kétségtelen kapcsolatban van a kánonkritikával, mint pl. G. Steins, a módszer képviselője a német nyelvterületen, aki egy általa kánoni-intertextuális lektűrnek/olvasásnak nevezett programot dolgozott ki. Programját kifejezetten is a kánonkritikához kapcsolja (1998)10, amelyhez D. Dieckmann 2003-ban publikált nagy monográfiájában csatlakozott11. A Biblia keretében szövegek egymás közötti kapcsolatát vagy átvételét, vagyis az intertextualitás jelenségét a szokásos exegézis jól ismeri, de jóval szűkre szabottabban értelmezi a tipizálás, az előképiség vagy az ígéret és beteljesedés kettősségében. Ennek megfelelően a szövegek egymásra hatását is jóval visszafogottabban keresi. Az intertextuális exegézis a szövegek összefüggését, amely az átvétel vagy ismétlés révén jött létre, a kánon összefüggésében nézi. A kánon a Biblia valamennyi rész-szövegét (szövegszakasz, könyv, könyvcsoport stb.) új összefüggésbe, illetve vonatkozásba állítja, amely egyúttal egy új értelmezési horizontot is ad a szövegeknek. Ez az értelmezési horizont egyben kifejezi a szent iratokat a kánon keretének egységében összefoglaló közösség hitét. Az így teremtett egység csak kifelé tekintve zárt, a kánonon belül a részek egymáshoz való viszonya nem egysíkú, ha6 Bachtin, M. M., Die Aesthetik des Wortes, Frankfurt 1979. 7 Kristeva, J., Bakhtine, le mot, le dialogue et le roman, in Critique XXIII (1967), 438—465; Séméiotike. Recherches pour une sémanalyse, Paris 1969, 143-173. Az intertextualitás helyzetéről átfogó képet nyerhetünk a következő tanulmánykötetben: Der Bibelkanon in der Bibelauslegung: Methodenreflexionen und Beispielexegesen (szerk. Ballhom, E.—Steins, G.) Stuttgart 2007. Lohfink, N., Deuteronomium 9,1—10,11 und Exodus 32-34: Zu Endtextstruktur, Intertextualitäl, Schichtung und Abhängigkeiten, in Gottesvolk am Sinai: Untersuchungen zu Ex 32-34 und Dtn 9-10 (szerk. M. Köckert-Blum, E.), Gütersloh 2001, 41—87; in Studien zum Deuteronomium und zur deuteronomischen Literatur V, SBAB 38, Stuttgart 2005, 131-180. Steins, G., Die „Bindung Isaacs" im Kanon (Gen 22). Grundlagen und Programm einer kanonisch-intertextuellen Lektüre, HBS 20, Freiburg-Basel-Wien 1999, 9-102 (programjának kifejtése). DIECKMANN, D., Segen für Isaak. Eine rezeptionsästhetische Auslegung von Gen 26 und Kotexten, BZAW 329, Berlin - York 2003, 54-75 (az intertextualitás kifejtése). 221
