Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)

2008 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban

Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban RÓZSA HUBA előéletét vizsgálja, illetve keresi a hagyománytörténet. A szöveg feltételeit kutatja a forma­történet (a szöveg életben való eredeti helyének kutatása, amelyben a szöveg megterem­tődött), az irodalmi műfaj vagy műfajkritika (annak a beszédmódnak megállapítása, amelyben a szöveg a megfogalmazását kapja), a tradíciótörténet (azoknak a bibliai hagyományoknak megállapítása, amelyek a szövegben megjelennek vagy befolyásolják) és a történeti hely (a történeti helyzet megállapítása, amelyben keletkezett). Kiegészíti még a történetkritikai módszert kompozíció történet (a szöveget egy nagyobb szövegösszefüggésbe állítja és an­nak integráns részének tekintve, keresi az abban elfoglalt helyét, és ebből az összefüggés­ből értelmezi a szöveget), és a szerkesztéskritika (a végső szöveget elemzi, megfigyelve azokat a változásokat, amelyeken a szöveg a végső átalakítás során átment). A felvilágosodás óta folytatott egzegetikus tevékenységet a diakrónia uralta a törté­netkritika módszerének kizárólagos alkalmazása révén. Ez a módszer az európai, éspedig elsősorban a német nyelvterület szentírás-magyarázatát határozta meg egészen napjain­kig. A szöveg előfokozatait a jelen bibliai szövegből kiindulva kell megállapítani, de ez az esetek nagy részében a támpontok homályossága, többértelműsége vagy éppen kis száma miatt bizonytalan. A kutatók gyakran ugyanabból a szövegből homlokegyenest ellenkező következtetéseket vontak le. Magát a szöveget atomjaira szedték, és a teológiai jelentéstartalom iránti érdeklődés háttérbe szorult. A történeti szövegekben a feltétele­zett többszöri újraértelmezés következtében a históriai tények, események vagy személyek elveszítették kontúgaikat, bizonytalanokká váltak és feloldódtak redakciók sokaságában. A prófétai könyvekben pl. mindössze néhány mondás autenticitását látták biztosítva, amelyeket a könyv címében megnevezett prófétának tulajdonítottak, többségét a prófé­ta igéit értelmező és kiegészítő későbbi redaktorok tevékenységéből vezették le. így Iz­rael nagyprófétái helyére anonim redaktorok sora lépett. Az evangéliumok kutatás ugyanezt a helyzetet tükrözi, a történeti Jézus alakját, tetteit és tanítását az ősegyház ér­telmező kérügmája oly mértékben átformálta, hogy a történeti Jézus alakját már nem le­het rekonstruálni. A történeti Jézus helyére az egyház kérügmája lépett. A szinkronikus megközelítés Ebben a helyzetben a kutatás, mint biztos alaphoz a bibliai szöveg végső, az ún. kánoni formájához való visszatérést látta. A 70-es évektől az angolszász és francia nyelvterületen honosodtak meg a szinkronikus szövegelemző technikák. A szinkronikus (jelentése: az egyidejűségben) megközelítés a bibliai szöveg kezünk­ben lévő végső kánoni formájával foglalkozik és annak sajátosságait vizsgálja, anélkül, hogy a végső formát megelőző állapotra kérdezne. Ezért a végső forma lesz a szinkrónia kiindulópontja minden elemző eljárásnak, amely a szöveg aktuális megértéséhez segít. Ebben a megközelítésben az egzegétának az az álláspontja, hogy a bibliai szöveg üzenete a végső formában, és nem annak az előformáiban van. Isten a szöveg kánoni formája ál­tal akaija megszólítani az embert, ezért ennek az irodalmi jellegzetességeit kell feltárni. A szinkronikus munkamódszer a szöveg irodalmi sajátosságait analizálja, és eszköztá­rának minden módszere nagy általánosságban megkülönbözteti a szerző, a beszéd vagyis a szöveg, és a hallgatóság vagyis az olvasó hármasságát. Eszköztárához tartozik többek kö­zött a retorikus elemzés (keresi a szöveg nyelvi kifejezési formáit: stílus, szerkesztésmód stb.), a szemiotikus elemzés (a beszéd szervezettségének logikai és jelentésbeli formái), strukturális elemzés (a szöveg szerkezete nyelvi formák figyelembevételével). A szinkrónia címszó alá sorolandó az ún. kánonkritika vagy kánoni megközelítés vagy kánoni exegézis is, amely a történetkritikai módszer ellenpólusaként keletkezett az Egye­sült Államokban a 70-es évek elején B. S. Childs3 és J. A. Sanders4 indítása nyomán. 219

Next

/
Oldalképek
Tartalom