Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban
RÓZSA HUBA Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban KITEKINTÉSSEL AZ INTERTEXTUÁLIS EXEGÉZISRE STATUS QUAESTIONIS A bibliai szövegek magyarázatára és elemzésére magának a Szentírásnak az adottságai adnak jogosultságot. A Szentírás Isten sugalmazására íródott, és mint ilyen, Isten a szerzője. Azonban, mint a Dei Verbum dogmatikus konstitúció hangsúlyozza, „a szent könyvek elkészítésére Isten embereket választott. Őket használta fel, hogy önnön képességeiket és erejüket latba vetve mint valódi szerzők foglalják írásba mindazt, de csak azt, amit ő akart... ”, továbbá „Isten a Szentírásban emberek által emberi módon beszélt. Ha tehát a szentírás-magyarázó meg akarja látni, hogy mit akart velünk közölni az Isten, akkor figyelmesen meg kell vizsgálnia, hogy mit is akartak mondani a szentírók, és szavaik által mit látottjának kinyilatkoztatni az Isten”. Ezért „annak helyes megértése végett, hogy a szent szerző mit akart kijelenteni írásával, kellőképp figyelni kell azokra a tőrőlmetszett gondolkodás- és elbeszélésmódokra, amelyek a szentíró korában virágoztak, másrészt azokra a módokra, amelyek akkortájt az emberek társas érintkezésében uralkodtak” (Dei Verbum 11.12). Amellett azonban, hogy az Ó- és Újszövetség könyveiben a szerzők tőlünk eltérő beszédmódot használnak, a Biblia írásainak egy másik adottságára is figyelemmel kell lenni. Az újabb bibhkus kutatás rámutatott arra, hogy az egyes írások bonyolultabb keletkezéstörténetével számolhatunk. A bibliai szövegek rendkívül összetettek. Főként az Ószövetség írásainak végső formája nem egyszerre, hanem hosszabb, sokszor több évszázadon át folytatódó szerkesztő tevékenység eredményeként jött létre. A korábbi alapokat ismételten kiegészítették, újraértelmezték, vagy legalábbis új értelmező szövegeket illesztettek be. Adott esetben már meglevő, számtalanszor nem egy időben keletkezett szövegeket dolgoztak össze egyetlen írássá, vagy ősibb hagyományokat emeltek be, vagy szájhagyományokat rögzítettek írásba. A redakció nem mindig egyenlítette ki a részek közötti különbségeket, ezért a részletek feszültségben állnak egymással. A bibliai szövegek jelentéstartalmát alapvetően meghatározza a bonyolult keletkezéstörténet. Ebből jelenségből adódik a bibliai szövegeknek az egzegéták számára sok fejtörést okozó többértelműsége. A bonyolult keletkezéstörténet ellenére a bibliai szövegek végső formája gondosan szerkesztett irodalmi alkotás, és a szerzők vagy szerkesztők éppen a szöveg strukturálásával akaiják teológiai intenciójukat kifejezésre juttatni. Ezért napjainkban a szövegmagyarázat gondosan figyel a szöveg végső kánoni formájának felépítésére. Az egzegéta munkáját tehát magának a bibliai szövegnek a reális adottságai teszik jogosulttá és min215
