Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Martos Levente Balázs: "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk"
MARTOS LEVENTE BALAZS „Krisztus, a mi húsvéti bárányunk” nepelhessen, és valóban a bűntől és haláltól megmenekülő közösségnek bizonyulhasson, a közösségnek tisztának kell lennie, azaz el kell távolítania köréből azt, aki bűnt követett el (4—5. vers). Az apostol célja az, hogy egyfajta félelmet keltsen. A bűnös számára a közösség védő terének elhagyása ugyanis félelmetes lehetett.23 A keresztény húsvét eszerint azt jelenti, hogy a közösség megeleveniti és megerősíti Istennel való kapcsolatát.24 Krisztusnak mint húsvéti báránynak a halála ebben az esetben nem áldozati, hanem apotropa- ikus, azaz védelmező értékű. Jens Schröter ezzel kapcsolatban összehasonlítja az lKor 5,7-et a Róm 3,25-tel. Véleménye szerint a korintusiaknak írt szöveg fókusza más, mint a rómaiakhoz írt szakaszé. Mindkettő feltételezi, hogy Krisztus halála engesztelő értékű, azaz hogy benne és általa a közösség új életet kapott. Az lKor 5,7 elsődleges szándéka mégis inkább az, hogy a megváltásnak a közösségben való megvalósulását, illetve az üdvösségre rendelt közösséggel szembeni erkölcsi követelményt aláhúzza.25 Schröter tehát lényegében nem ismeri el sem a húsvéti bárány feláldozásának áldozati, sem engesztelő jellegét.26 Christine Schlund arra is vállalkozik, hogy röviden vázolja annak történetét, ahogy az első keresztények Jézus halálát a zsidó húsvéti hagyományok fényében értelmezték.27 Nézete szerint külön kell választani a zsidó húsvéti hagyománynak a bárány leölésére és a kovásztalan ételek fogyasztására vonatkozó elemeit. Ennek megfelelően pedig az újszövetségben is külön kell kezelni az utolsó vacsora húsvéti értelmezését, amelyet a szinoptikus hagyomány képvisel, illetve azt a közvetlenül a Kiv 12-re hivatkozó tipologikus értelmezést, amelyet először Pál apostol, majd őt követve és tovább értelmezve a negyedik evangélium szerzője használ. Ez azt is jelenti, hogy az a húsvét értelmezés, amely Jézus utolsó vacsorájában pászkavacsorát, és ennek következményeként az ő engesztelő halálának kifejezését látja,28 nem lenne fenntartható, ami Pál apostol írásait illeti. 23 Ostmeyer, K.-H., Pássá und Satan, 38-45. 24 Schlund, C., Deutungen, 404—405. Ld. még Schlund, C., Kein Knochen, 190—191. 25 Schröter, J., Metaphorische Christologie. Überlegungen zum Beitrag eines metaphorischen Zugangs zur Christologie anhand einiger christologischer Metaphern bei Paulus, inj. Frey, J. Rohls, R. Zimmermann (Hgg.), Metaphorik und Christologie, Berlin—New York 2003, 67: „Die Metaphorik von Christus als Passalamm hat somit einen anderen Fokus als Röm 3,25: Wird hier Leben dadurch erwirkt, dass der Todjesu durch den Glauben Reinigung von Sünden bewirkt, so dort dadurch, dass dieser Tod eine Gemeinschaft konstituiert hat, die vor dem Verderben geschützt ist, wenn sie ihre Reinheit bewahrt.” 26 Schröter, J., Metaphorische Christologie, 66: „Das Blut des Passalamms diente nicht dazu, von Sünden zu reinigen, noch handelt es sich bei der Tötung dieses Lammes überhaupt um einen Opfervorgang. Das thyein in 1 Kor 5,7 sollte deshalb auch nicht als „opfern”, sondern als „schlachten” wiedergegeben werden.”. Schröter gondolatainak megalapozója: Willi-Plein, L, Opfer und Ritus im kultischen Lebenszusammenhang, in B. Janows- Ki — M. Welker (Hgg.), Opfer. Theologische und kulturelle Kontexte, Frankfurt 2000, 150—177. Azt írja (170k): „Nicht jeder kultische Vollzug ist Opfer, nicht jedes Opfer dient der Sühne, erst recht nicht jeder Opferähnliche Ritus. Wer einen Opfercharakter und eine Sühnewirkung des Todes Christi nicht nur annehmen, sondern auch biblisch begründen will, kann dafür das Passa nicht heranziehen. Weder das Passalamm noch Christus wird nach den biblischen Zeugnissen geopfert.” A finom különbségtételek ellenére ez a szerző sem tudja pontosabban meghatározni, hogy mit is ért áldozat alatt. Legfeljebb az áldozat célját írja le. A háttérben az áldozatról folytatott teológiai és kulturális vitát sejthetjük meg. Vö. Puskás, A., Jézus üdvözítő halála mint áldozat, in Mérleg 42 (2006), 203-227. 27 Schlund, C., Deutungen, 398. 28 Ld. Puskás, A., Jézus üdvözítő halála, in Communio 15 (2007), 67—88; Morris, L., Sacrifice, Offering, in G. F. Hawthorne, R. P. Martin, D. G. Reid (ed.), Dictionary of Paul and his Letters (Downers Grove, Illinois and Leicester), England 1993, 856-858. 20 TEOLÓGIA 2008/1-2
