Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Puskás Attila: XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a "Spe salvi" enciklikában
PUSKÁS ATTILA XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában tud törődni azokkal, akik még a tisztulás útján vannak és szükségük van a segítségére. A halál tehát sem a tisztulás, sem a communio sanctorum szempontjából nem jelent abszolút határt. Órigenész is alapvetően a „paideia” eszméjének keretében fejti ki eszkatológiai nézeteit. Kelemennel együtt, és ha lehet, még nyomatékosabban állítja, hogy Isten csak a javunkra, tisztulásunk érdekében bocsát ránk szenvedést. A Jóisten minden fenyítése javulását szolgálja azoknak, akik azt elszenvedik, jótétemény és gyógyítás számukra. Ószövetségi szövegek részben allegorikus értelmezése, részben szó szerinti, ám szimbolikus jelentése alapján Órigenész összekapcsolja e megtisztítási folyamatot a tűz bibHai képével, és ebből a teljesebb szentírási szóhasználatból kiindulva magyarázza az IKor 3,10—15 szövegét is.28 A tisztulás nála sem pusztán a bűnöktől és szenvedélyektől való megszabadulás földi majd halál utáni folyamata, hanem mintegy a lelkek iskolájaként az istenismeretben és a bölcsességben való gyarapodásé is, mely felkészít Isten örök látására.29 Minden léleknek szüksége van a tűzben való megtisztulásra, hogy az aranytól elváljon az ólom, s így megmeneküljön az ember. Ennek tartalma és foka a bűnösség mértéke szerint változó. A tisztulás a léleknek és a testnek egyaránt nagy fájdalommal jár30, mintegy tűzkeresztség lesz azoknak,31 akik még nem tisztultak meg teljesen a Szentlélek kereszt- ségében.32 Az alexandriai teológus eredeti gondolata, hogy a tűz tisztító és szenvedést okozó hatását morálisan, az ember lelkiismeret-furdalásaként értelmezi. Ennek szentírási alapja nála az íz 50,11 és a Róm 2,15 szövege. Az ószövetségi szakaszt allegorikusán olvasva a következő következtetésre jut: „Úgy tűnik, e szavakkal azt adja tudtunkra, hogy a bűnösök mindegyike abba a tűzbe vettetik, amelyet ő saját maga gyújtott meg, s nem olyanba, amit már korábban valaki más gyújtott, vagy amit őelőtte okoztak”.33 Az izajási szakasz fényében értelmezve az IKor 3,12-t, a páli szövegben szereplő fa, széna és szalma a lelkiismeret kínzó furdalását jelképező tűz tápláló anyagaként jelenik meg. Az isteni erő révén ebben a folyamatban az öntudat minden vétket emlékezetbe idéz, lejátssza lelki szemei előtt, mely egyfajta belső lázzal, a lelkiismeretet mardosó fájdalommal jár. Az öntudat egyszerre tanú és vádló e megtisztulást hozó folyamatban. Órigenész értelmezésében tehát a tisztító tűz ítélet és önítélet egyszerre: az isteni erő hatására feltárul az ember lelkiismerete előtt minden bűne, s az ezek okozta szenvedésben tisztul meg. Isten ítéletének és az ember lelkiismereti önítéletének összekapcsolásához a Róm 2,15 szövegére támaszkodik, ahol az apostol a pogányok szívébe írt törvénnyel kapcsolatban így fogalmaz: „gondolataik hol vádolják őket, hol pedig felmentik azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint”. Órigenész szerint a léleknek nemcsak a bűn valamennyi most leplezetlenül feltárt maradványától kell megszabadulnia, hanem a földi életben rajta elhatalmasodott mindenfajta szenvedélytől is (beteges harag, irigység, féltékenység). E tisztulásban el kell viselnie az önmagával való meghasonlottság és belső rendezetlenség gyötrelmét is, míg csak meg nem újul a megtisztító szenvedés tüzében.34 28 De prine. II, 10,6; vö. íz 4,4; 47,14; 66,16; Mai 3,3; Órigenész, A princípiumokról I, Budapest 2003, 203k. 29 De prine II, 11, 5; uo. 212k. 30 Comm in Matt 20; vö. Comm in Jo 13,23; Hóm in Jer 20,8. 31 Horn in Jer 1,3. 32 Horn in Ez 1,13. 33 De prine. II, 10,4; Órigenész, A princípiumokról I, 200k. 34 De prim. II, 10,5; uo.202k. Megjegyezzük, hogy Órigenész követőjeként Nüsszai Gergely is tud a halál utáni tisztulás lehetőségéről. A halottakról című írásában így fogalmaz: „(Az ember) már ebben az életben megtisztul202
