Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Martos Levente Balázs: "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk"
MARTOS LEVENTE BALAZS „Krisztus, a mi húsvéti bárányunk’ 2. AZ 1KOR 5,7 HAGYOMÁNYTÖRTÉNETE: KRISZTUS HALÁLÁNAK ÉRTELMEZÉSE ÉS A ZSIDÓ PÁSZKAHAGYOMÁNY Vajon miért választotta Pál apostol éppen a leölt húsvéti bárány képét akkor, amikor a korintusiakat magatartásuk megváltoztatására akarta bírni? Miféle hagyományhoz kapcsolódott akkor, amikor mindenféle bevezetés nélkül, tehát hallgatóságának nagyfokú kompetenciát tulajdonítva, Jézusnak húsvéti bárányként való halálával érvelt? A kérdésre adott válaszok alapvetően két típusra oszthatók. Az első típushoz tartozók a szöveg keletkezésének konkrét körülményeiben, elsődlegesen a levél megírásának időpontjában látják a pászkabárányra való hivatkozás okát. A levél végén (lKor 16,8) az apostol azt iga, hogy „Efezusban pünkösdig” marad. Ez az időmeghatározás elképzelhetővé is teszi, hogy levele húsvét tájékán keletkezett.17 Ám ha valóban a húsvéti ünnep közelsége indítja az apostolt a húsvéttal való érvelésre, felmerül az a kérdés is, hogy vajon címzettjei milyen módon tartották meg a húsvétot. Vajon ebben az időszakban már létezett egy keresztény húsvéti rítus? S ha igen, akkor milyen volt ennek viszonya a zsidó pászka-szertartásokhoz? A kérdés eldöntése fejezetünk 8. versének értelmezésével függ össze. Vajon itt egy konkrét ünnepre adott buzdításról, esetleg utasításról van szó, vagy inkább az allegorikus látásmód érvényesül, amely az egész keresztény életet húsvéti ünnepnek látja? A versben található erkölcsi jellegű kifejezések az utóbbi megoldás irányába mutatnak. A konkrét értelmű „régi kovász” „rossz kovásszá” alakul a versben, amelynek ellentéte a „tisztaság és igazság (eilikrineia kai alétheia) kovásza”, immár egyértelmű erkölcsi utasításként. A he- ortazómen - ünnepeljünk ige alakja (coni, praes.) is folyamatos, illetve többszöri cselekvésre enged következtetni. Ezek alapján joggal gondolhatjuk, hogy a 8. vers a keresztény élet új valóságát fejezi ki Krisztusra és az ő húsvéti tettére emlékezve. Hasonló összefoglalást olvashatunk a Róm 12,1—2-ben is, ott egyértelmű áldozati nyelvezettel, éppen a levél erkölcsi buzdításának, parenetikus részletének bevezetéseként. Az apostol tehát használja a zsidó húsvét fogalomtárát, nem ítéli el annak ünneplését, nem szünteti meg a régi húsvétot, de annak folytatását már erkölcsi kategóriaként említi és szorgalmazza.18 Önálló keresztény húsvéti rítus létére tehát aligha következtethetünk ebből a szövegből.19 7,14 stb.), Josephusnál (Ant II, 317) és Philónnál (SpecLeg II, 147 stb.) való megvizsgálása után azt úja: „Es bleibt zu konstatieren, dass Paulus im Rahmen der uns zur Verfügung stehenden Quellen mit seiner Rede von den azyma eilikrineias kai alétheias in keiner eindeutigen Tradition zu stehen scheint, ebenso wie der mit Pesach verbundene Reinheitsbedarf bei den zugezogenen Autoren nicht explizit im Sinne moralischer Lauterkeit interpretiert wird.” Tehát itt is azzal az újdonsággal állunk szemben, amelyet Páltól semmilyen értelemben sem szabad megtagadni. 17 F. Lang (Die Briefe an die Korinther, NTD 7, Göttingen 1994) helyesen íija a szakaszról: talán közel van a húsvét ünnepe, de egyedül ennek a szöveghelynek a figyelembe vételével leheteden a szöveg pontos datálása. Mások meglepő módon azt vezetik le ebből a szakaszból, hogy Pál a búzakenyér helyett árpakenyeret ajánlott volna a pászka keresztény ünnepléséhez. Vö. Merklein, H., Der erste Brief an die Korinther, 40, aki J. McHugh, Allo és J. Jeremias állításait utasítja el. 18 Vö. A. L. A. Hogeterp: „Paul’s Judaism reconsidered: The issue ofcultic imagery in the Corinthian correspondence”, in ETL 81 (2005) 87-108, aki azt emeli ki, hogy Pál ugyan újraértelmezte a zsidó fogalmakat, de nem akarta elítélni a zsidó gyakorlatot. 19 Ld. Leonhard, C., The Jewish Pesach and the origins of Christian Easter. Open questions in current research (Studia Judaica. Forschungen zur Wissenscahft des Judentums 35), Berlin—New York 2006, 32: a korintusi keresztényeknek nem kellett pászkaünnepet tartamuk, Pál ezt nem tanácsolja, főként pedig nem parancsolja. Krisztus egyszer s mindenkorra meghalt, életét odaadta. Leonhard ugyanakkor megjegyzi, hogy Pál a 16,8 tanúsága szerint valóban gondol a húsvét ünnepére, számol vele, nem veszítette teljesen szem elől. 18 TEOLÓGIA 2008/1-2
