Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)

2008 / 3-4. szám - Perendy László: "...tévhitük pusztulásba viszi őket" Antiokhiai Theophilosz püspök az eretnekségről

tévhitük pusztulásba viszi őket" - Antiockhiai Theophiloszpüspök az eretnekségről

PERENDY LÁSZLÓ

έκεΐνος δε άρτι γεγονώς αδύνατος ήν λάβειν αύτο ή και λαβών χωρήσαι ή καί χωρήσας κατασχειν. (IV, 38,2)

ούχ ώς φθόνων αύτω ό θεός, ώς οϊονταί τινες, έκέλευσεν μή έσθίειν άπο τής γνώσεως (II, 25)

decit eum de paradiso et a ligno vitae longe transtulit, non invidens ei lignum vitae, quemadmodum audent quidam dicere, sed... (III, 23,6)

καί τούτο δε ό θεός μεγάλην εύεργεσίαν παρέσχεν τω άνθρώπω, το μή διαμεΐναι αυτόν εις τον αιώνα έν άμαρτία ο[ντα... (II, 26) miserans eius, ut non perseveraret semper transgressor neque immortale esset quod esset circa eum peccatum et malum interminabile et insanabile, prohibuit autem eius transgressionem, interponens mortem. (III, 23,6)

άλλα τρόπω τινΐ έν όμοιώματι έξορισμοΰ έξέβαλλεν αυτόν έκ τού παραδείσου, όπως διά τής έπιτιμίας τακτω οςποτίσας χρόνω την άμαρτίαν καί παιδευθεΐς έξ υστέρου άνακληθή. (II, 26)

.....ut quemadmodum caput resurrexit a mortuis, sic et reliquum corpus omnis hominis,

q

ui invenitur in vita, impleto tempore condemnationis eius, quae erat propter inobedientiam resurgat.” (III, 19,3)

A fenti párhuzamos helyekben kétségtelenül felismerhető hasonlóságok alapján Loofs bizonyítottnak véli, hogy Ireneusz ezeken a helyeken Theophilosz egyik elveszett művét, a κατά Μαρκίωνος λόγος-t használta fel munkájához.22 Loofs egyébként részben Adolf Hamack meglátásaira támaszkodott.23

A Loofs posztumusz müvében megfogalmazott tézist, miszerint Theophilosz elveszett műve legalább nagy vonalakban rekonstruálható Ireneusz szövege alapján, Gustave Bardy és más szerzők sem tartották elég meggyőzőnek. Bardy ugyanakkor Loofs érdemeként ismeri el, hogy ráirányította a figyelmet Ireneusz gondolatainak és műveinek egyik lehetséges forrására.24 Berthold Altaner és Alfréd Stuiber patrológiai kézikönyve sem tartja sikeresnek Loofsnak a rekonstrukcióra tett kísérletét.25 Nicole Zeegers-Vander Vorst azt azonban valószínűnek tartja, hogy Ireneusz valóban felhasználta Theophilosz munkáját a kifejezetten Markion ellen írt, szintén elveszett művében.26

Amint láttuk, Theophilosz munkássága valamilyen formában egyértelműen jelentős hatásúnak bizonyult a következő évtizedekben kibontakozó hereziológiai irodalomban. Hatásának mechanizmusa és pontos mértéke azonban aligha rekonstruálható teljesen.

A kutatómunka arra a lehetőségre is ráirányította figyelmünket, hogy egyetlen fennmaradt művének bizonyára több olvasata van. Legújabban Katharina Greschat hangsúlyozta, hogy az Autolükoszhoz II 10-ben található Genezis-kommentár Hermogenész platonikus színezetű nézetei ellen is irányul, hiszen éppen a Szentírás tekintélyére hivat22 Uo. 44-80.

23 Lásd: Harnack, A. v., Geschichte der altchristlichen Litteratur bis Eusebius. Die erster Theil: Überlieferung und der Bestand. V. Christliche Schriften aus Palästina und Syrien (2. Hälfte des 2.Jahrh. — Eusebius), Leipzig 1893, 496-502.

24 Bardy, G., Théophile d’Antioche (Saint), in Dictionnaire de théologie catholique, Paris 1946, cols, 530—536, 530-531.

25 Altaner, B.-Stuiber, A., Patrologie. Leben, Schriften und Lehre der Kirchenväter, Freiburg-Basel—Wien 1980, 76.

26 Zeegers-Vander Vorst, N., Théophile d'Antioche, in Dictionnaire de spiritualité, fase. 96—98, Paris 1990, cols. 530-542, 531.

183