Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZGÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk lönböző erények”.81 Amennyiben valóban szerves módon kapcsolódnak egymáshoz82, vagyis integrált módon vannak a tudatban, az értelemben, az akaratban és az érzületben, úgy az egyes erények valóban mély belső egységben, közösségben vannak egymással.83 Sőt mondhatjuk azt is, hogy az erény inkább „a személyes értékfogékonyság és értékvalósítás készsége”84. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy az erény a személyiség olyan értékét jelenti, mely jelzi annak eszményt megvalósítani kész állapotát, diszpozícióját. Ennek eldöntésére, hogy ti. erkölcsi erénnyel állunk-e szemben, a moralisták négy kritériumot találtak. Eszerint az erény feltételezi 1. a szabad akaratot; 2. azt, hogy az ember számára az adott erény megszerezhető; 3. az emberi felelősséget, éspedig azért, hogy megvan-e vagy sem és 4. a büntetésre méltóságot, vagyis ha ellentétesen cselekszik a személy, úgy tudja, hogy e tettéért büntetést érdemel.85 Az erény erőt jelent (vis, virtus), a megszelídített erőt. Ebből a szempontból eszközértéké van, mivel segítségével képes az egyén a célját elérni. A szabad cselekedet ugyanakkor még nem szükségképpen erényes tett, ám az erkölcsi és teológiai erény erejében végzett cselekedet szabad és tudatos cselekedet. Az erény birtoklása nem törli tehát a szabadságot (feltételezi ugyanis a szabad döntést), vagyis megmarad az ember vétőképessége, tévedő képessége,86 sőt a kegyelemmel való együttműködés szabadsága is. Az erények tanulmányozása végeredményben arra a megállapításra vezet, hogy minden erény tartalmaz egy értelmi, egy akarati és egy érzelmi elemet, illetve, hogy részesednek a hierarchikusan fölöttük álló, magasabb erények erejéből, s azokkal nem kerülhetnek ellentmondásba. Minden normális emberben ott van minden erény megvalósítására a képesség, s megszerzésük kinek-kinek talentumainak arányában lehetséges és szükséges. Sőt nemcsak megszerzésük szükséges, hanem harmonikus együttműködésük kivívása is követelmény. Ebben segít az erények hierarchiájának helyes megállapítása, s a végső cél látása, elérni akarása, s az azt rendező végső erények birtokba vétele. Az erények kialakítása egyfajta célja a lelki életnek, s harmonikus működésük adja a lelki élet virágba borulását, végső esetben a szent életet, amikor is a lélek valamiképp a Szentlélek hárfájává válik. Az erényeknek tehát, az összesnek, egy irányba kell beállnia, az életszentség megvalósítására, melyet a hivatás, mint életállapot és a konkrétan betöltött feladat, hivatal határoz meg közelebbi módon. Mindez megkívánja mind az ész, mind az akarat, mind pedig a szív, az érzelmi élet rendezettségét, fogalmazzuk így, megigazultságát.87 Ez lenne az ún. harmo81 Vö. Cathrjein, Gy., Erkölcsbölcselet I, Temesvár 1900, 273. Hasonló módon fogalmaz B. Häring: „Az erény nem csodálni való valami, hanem tökéletes és alapvető magatartás az erkölcsi jó megvalósításában. Erényesnek lenni nemcsak annyit jelent, mint általában az erkölcsi jót választani, hanem azt a tényt, hogy az emberi személyiség legmélyebb rétegeit, a szándék minden külső megnyilvánulását az erkölcsi jó foglalta le az emberi lélekben. Az erény így akkor válik tökéletessé, ha az erkölcsi jó választása és vállalása az ember természetévé válik. így értelmezve, csupán egyetlen erényről beszélünk”. Vö. Häring, B., Krisztus törvénye I, Pannonhalma—Róma 1997, 472-473. Alapelvként kellett volna leszögeznünk azt, hogy az erények szerves összefüggésben vannak egymással, s ha az egyik tökéletesen megvan a lélekben, akkor is többi erény is megvan, s ha csak egy bűnös készség is ott van a lélekben, nem lehet benne egyetlen erény sem tökéletes. Vö. Bagi, I.—Diós, I., Erkölcsteológia. Általános rész II, Nyíregyháza 1973, 232. Ám ezt nem emeltük ki, mivel ma épp azt látjuk, hogy a személyiségbe nem automatikusan épülnek be az erények, lehetnek dezintegrált területek. Vö. Van Kol, A., Theologia moralis I, Barcinone—Friburgi Brisgoviae—Romae-Neo-Eboraci 1968, 119. Vö. Boda, L., A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája, Budapest 1986, 400. 85 Vö. Bagi, I,—Diós, I., Erkölcsteológia. Általános rész II, Nyíregyháza 1973, 232. Vö. Nuovo Dizionario di teológia morale (szerk. Compagnoni, F.—Piana, G.-Privitera, S.), Ciniseüo Balsamo 1990, 1457. Az erények kivívása küzdelmes harc eredménye, mely az új ember győzelme a bűn felett Krisztus segítségével. Vö. Häring, B., Krisztus törvénye I, Pannonhalma-Róma 1997, 480. 158
