Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk KUMINETZ GÉZA szellemivel és érzékivel, ennek mintájára kettős a vágyódó képességünk is, szellemi (akarati) és érzéki. Szenvedély, vagy kedélyindulat alatt ez utóbbi érzéki vágyó tehetségnek működését értjük. Ilyenek a harag, a félelem, az öröm, a szomorúság, stb. Ezeket a kedélyindulatokat érzéseknek (tágabb értelemben talán érzelmeknek is) nevezzük. Mivel tárgyuk az érzéki (szellemi) jó vagy rossz, s ez megjelenhet a tudatban úgy, mint elérendő jó vagy kerülendő rossz (passiones concupiscibiles). Ezek a vágyó törekvéssel kapcsolatosak. Vagy úgy, mint nehezen elérhető jó vagy rossz (passiones irascibiles). Ezek pedig a küzdő törekvéssel vannak kapcsolatban. A vágyó, vagy törekvő szenvedélyek száma hat: 1—2. Tetszésnek, szeretetnek (amor) nevezzük azt a vágyó törekvést, melyben a vágyakozás tárgya lehet jelenvaló vagy távollevő dolog. Ez minden szenvedély alapindulata és gyökere. Oka a megismert jó. Ellentéte a nemtetszés, gyűlölet (odium), ami jelenvaló vagy távollevő rosszra irányul, mert azt károsnak vagy visszataszítónak érezzük. 3-4. Vágyódásnak (desiderium) nevezzük a távollevőjóra való törekvést, míg irtózatnak (fuga, aversio, horror) a távollevő rossz elutasítását. 5—6. Gyönyörnek, örömnek (delectatio, gaudium) nevezzük a jelenvaló jóra való törekvést, míg ellentéte a fájdalom (dolor), szomorúság (tristitia), amit a jelenvaló rossz vált ki. A szomorúság, mint távollevő és jelenlevő, valamint már bekövetkezett rossz feletti keserű érzés, ami lehet részvét, irigység, komorság és búskomorság. A küzdő szenvedélyek (kedélyindulatok) száma öt. 1-2. A nehezen elérhető jóra való törekvést reménynek (spes) nevezzük14, míg a bátorság (audacia) a nehezen leküzdhető rosszal szemben ébred bennünk, s szembeszállást jelez, a rossznak legyőzésére kész. 3—4. A csüggedés, kétségbeesés (desperatio) a nehezen elérhető jót kerüli, mintegy lemond róla. Ellentéte a félelem, amit a nehezen leküzdhető rossz vált ki, s menekülésre késztet. 5. A harag (ira) pedig a már jelenlevő rossz ellen irányul és okozóján bosszút akar állni. Mármost az a kérdés, hogy ezek a képességek mire irányulnak? Hogyan kell kezelni ezeket a vágyakat, érzéseket? Vagyis, milyen megvalósítandó értékek vannak az emberi életben, s milyen hierarchia valósul meg köztük? Brandenstein Béla útmutatása szerint az alábbi módon nevezhetők meg és rangsorolhatók az ember által megvalósítandó értékek: Először is él az ember, létét minden szempontból fenn kell tartania, ha értékeket akar megvalósítani. Ebből a szempontból az élet alapvető, de nem a legfőbb érték.1S Az értékhierarchia második fokán a gyönyör-, öröm- és boldogságérték áll.16 Az emberi élethez hozzátartozik az, hogy egyfajta komfort érzet járni hozzá. Ezt követi a hasznossági és hatalmi érték17, ami minden értéket, mint eszközt tekint valamely cél megvalósításához. így az értékhierarchia bármely fokán álló érték is szemlélhető és eme szempont szerint érvényesíthető, nyilván az adott hasznossági szempont megengedte mértékben.18 14 Ez alapján különböztetjük meg a félelemtől, mely valamely rossz elől menekül; ugyancsak megkülönböztetjük az örömtől, mely a jelenvaló jónak örül, míg a remény csak ajövőben nyeri el jutalmát. Különbözik az egyszerű vágytól is, mivel az vagy könnyen elérhető, vagy egyszerűen elérhetetlen, míg a remény olyasmi, amit nehézségek legyőzésével lehet elérni. Végül különbözik a reménytelenségtől, mely olyan jót lát maga előtt, ami vagy objektív, de szubjektív értelemben biztosan elérheteden (inassequabilé). Vö. Garrigou-LagranGE, R., De virtutibus theologicis, Torino 1949, 308. Ennek túlhajtása a biológiai vitaiizmus, mely a puszta életben maradást és levést teszi meg abszolútummá. Ezt a felfogást képviseli a hedonizmus, illetve az eudaimonizmus, mely szintén az abszolútum igényeivel lép fel. 17 Ezt a felfogást nevezzük utilitarizmusnak, illetve pragmatizmusnak. Ezek az értékek az alábbiak: életérték, boldogságérték, a becsületérték, a műveltség értéke, de maguk az abszolút értékek is. Vö. BRANDENSTEIN, B., Etika, Budapest 1938, 180. 145
