Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben
A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben KRÁNITZ MIHÁLY 5. A FÉLREÉRTÉSEK TISZTÁZÁSA Az 1962-es Római Misekönyv szerinti nagypénteki liturgia zsidókért mondott imájának - Oremus et pro Iudaeis — az új megfogalmazása is vitát váltott ki. Az Államtitkárság a Szentszék sajtótermén keresztül 2008. április 5-én közleményt adott ki. A zsidóság képviselői úgy értelmezik, hogy a nagypénteki oráció nem egyezik meg korábban a Szentszék által kiadott megnyilatkozásokkal, amelyek a zsidó népre és annak hitére vonatkoznak, és amelyek a zsidók és a katolikus Egyház baráti kapcsolatának fejlődését tükrözték az elmúlt negyven évben. A II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentumával kapcsolatban XVI. Benedek pápa 2005. szeptember 15-én az izraeli főrabbinak kifejtette, hogy az mérföldkövet jelentett a keresztények és a zsidók megbékélése útján. A Szentszék biztosítja - olvasható a közleményben — hogy az Oremus et pro Iudeis új megfogalmazásával, amely által megváltozott az 1962-es misekönyv néhány kifejezése, a katolikus Egyház egyáltalán nem szándékozott változást kifejezni a zsidók felé irányuló magatartásában, amely különösen a II. Vatikáni Zsinat tanítása óta folyamatosan fejlődött. Különösképpen tükrözi ezt a „Nostra aetate” kezdetű nyilatkozat, amely - ahogy a 2005. szeptember 15—i pápai kihallgatáson XVI. Benedek pápa az izraeli főrabbinak megfogalmazta, „mérföldkövet jelentett a keresztények és a zsidó nép kiengesztelődésének útján.” A „Nostra aetate” kezdetű nyilatkozatban kinyilvánított magatartás folytatását jelzi egyébként az is, hogy az 1970-es misekönyvben írt zsidókért mondott imádság teljességgel érvényben marad, és ez a katolikusok imájának rendes formája.41 A zsinati dokumentum, más állításokkal összefüggésben — a Szentírásról (Dei Verbum 14), az Egyházról (Lumen gentium, 16) — bemutatja azokat az alapelveket, amelyek fenntartották és ma is fenntartják azokat a tiszteletteljes és baráti kapcsolatokat, amelyeket a párbeszéd, a szeretet, a szolidaritás és az együttműködés jellemez katolikusok és zsidók között. Az Egyház misztériumában szemlélődve a „Nostra aetate” emlékeztet az Új Szövetség népe és Ádám nemzedéke közötti egészen sajátos kötelékre, és elutasít a zsidók iránti mindennemű megvető és diszkrimináló magatartást, határozottan megtagadva az antiszemitizmus bármely formáját.42 Ettől és kifejezetten az antiszemitizmustól a legnagyobb mértékben távol áll.43 Ugyanakkor kétezer éve a világon egyre több helyen ismerik fel Jézus Krisztusban az elérkezett Messiást, aki a „Velünk az Isten”, az Emmanuel. Izraelben is számosán vannak, akik a kereszténységet választják.44 41 Misekönyv, Szent István Társulat, Budapest 1991, 226. 42 NA 4. NA 4. Ezzel kapcsolatban lásd Daniel Marguerat cikkét, melyet a lausanne-i egyetem professzorának, Sámuel Amsler emlékének szentelt, a keresztény-zsidó párbeszédben való elkötelezettségéért. Marguerat, D., Le Nouveau Testament est-il antijuiß L’exemple de Matthieu et du livre des Actes, in Uő., L’auhe du christianisme, Labor et Fides — Bayard, Génévé—Paris 2008, 355—373. A héber katolikusok első segédpüspöke Jean-Baptiste Gurion, a jeruzsálemi patriarkitus első segédpüspöke zsidó családból származik. Az algériai Oránban született 1934-ben és 24 évesen áttért a katolikus hitre. Az Abu-Ghos szerzetestelepet 1976-ban alapította, amely azóta apátsági rangra emelkedett. Michel Szabbah jeruzsálemi latin pátriárka 1990-ben nevezte ki a héber nyelvű katolikusok vikáriusának. Ebben a minőségében a kereszténységre áttértek Oeuvre-Saint-Jacques közösségének elnöke is. A latin patriarkátus héber nyelvű katolikusainak számáról eltérő adatok állnak rendelkezésre. A patriarkátus nyilvántartása szerint a latin rítust követő katolikusok száma az egy százalékot sem éri el a Szentfoldön. 139
