Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Török László: Egy új módszer a Szentírás megértéséhez: a retorikai analízis
TÖRÖK LÁSZLÓ Egy új módszer a Szentírás megértéséhez: a retorikai analízis A történeti-kritikai módszer és a retorikai analízis alapfeltételezései a következő pontokon konfrontálódnak: — Az „irodalmi kritika”4 az alábbi feltételezésekre épül: keresd a szövegben az „anomáliákat”, az „ellentmondásokat”, az „ismétlődéseket”, „tévedéseket”, „hanyagságokat” és a „logikai csúsztatásokat”, amelyek különböző korokban keletkezett források egybeszerkesztésére utalnak. A retorikai analízis viszont azt mondja, hogy a fentebb említett kritériumok a nyugati gondolkodásmódból fakadnak. Miért ne létezhetne egy a miénktől eltérő gondolkodási és kifejezési mód. Miért ne feltételezhetnénk, hogy a bibliai retorika törvényei eltérnek a mi modern logikai gondolkodásmódunktól, ami a klasszikus római és görög kultúra öröksége. — A „műfajkritika” és a „hagyománykritika” felfedezi, és elkülöníti egymástól a különböző műfajokat, és hagyományrétegeket, és próbálja megkeresni azt a történelmi hátteret, amelyben keletkeztek, azokat az egyéb, Biblián kívüli hagyomány áramlatokat, amelyekbe beilleszkedhetnek. A retorikai analízis viszont, bár elismeri a Szentírás könyveinek különböző forrásokból és műfajokból való összetettségét, elemzése során mégis inkább arra a fontos szempontra teszi a hangsúlyt, hogy a végső szerzők, koherens művet alkottak, ahol az egyes részletek valamiféle egységet alkotnak. — A „szerkesztéskritika” már a szöveg végső formájára figyel ugyan, de még mindig megmarad történelmi síkon, azt kutatván, milyen külső szempontok vezethették a redaktort, milyen gyakorlati üzenetet akart átadni annak a konkrét történelmi kornak, amelyben művét egybeszerkesztette. A retorikai analízist viszont, inkább a szent szövegek belső összefüggése érdekli.5 A retorikai analízis szoros rokonságban áll a nyelvészettel, felhasználja annak ismereteit és fogalmi készletét. A beszélt nyelv pontosan meghatározható elemekből építkezik, a grammatika és a nyelvi összefüggés, kohézió szabályai szerint. A retorika már egy magasabb fórum, az a rendező elv, amely valami miatt dönt egy-egy szó, nyelvtani forma, valamilyen belső összefüggés, ellentét, párhuzamosság stb. eszközének alkalmazása mellett, azért hogy az üzenet, ami átadásra kerül, nemcsak értelmes, hanem minél hatékonyabb is legyen. Amikor tehát retorikai szempontból akarunk elemezni egy szöveget, mindenekelőtt rá kell mutatnunk azokra a belső elemekre, összefüggésekre, amelyek apró láncszemekként összekapcsolódva sajátos retorikai egységet alkotnak, hogy az összefüggéseken keresztül felfedezzük azt az esetleg ki nem mondott szempontot, rendező elvet, üzenetet, amit az adott szöveg retorikailag magában rejt. 4 A történeti-kritikai módszer fázisaihoz ld. a Pápai Biblikus Bizottság dokumentumának, Szentírásmagyarázat az egyházban, 14—15. 5 Vö. R. Meynet, II vangelo secondo Luca, Analisi retorica, Bologna 22003. 10-11. o. 94 TEOLÓGIA 2007/1-2
