Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Tamás Roland: Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom
TAMÁS ROLAND Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom Általánosan elismert tény, hogy a médiumok széleskörű használata a teológia és az egyház számára új kihívásokat jelent. A teológiai elemzés elsősorban a morális és a gyakorlati teológia alapján történik. Meglátásunk szerint szükséges a kérdés szisztematikus reflexiója is, mi több, ennek meg kell előznie az erkölcsi és gyakorlati megközelítést. A helyzet ugyanis a fogságban lévő ószövetségi nép tapasztalatához hasonlítható: romokban heverő Jeruzsálem és üres templomok — a babiloni istenek dicsősége és tömött bevásárló- központok, valamint multiplex-mozik. Mi lesz az Isten országának sorsa? Ez az ország, katohkus értelmezés szerint, Isten népével elszakíthatatlanul összetartozik. De vajon a szőlőt más bérlők fogják megkapni (vö. Mt 21,41), amint a „virtual community” utópiái hirdetik? 1. TANÍTÓHIVATALI RELECTURE Ahogyan a feltett kérdés mutatja, a probléma az egyháztan körében helyezhető el. Meggyőződésünk szerint a megoldáshoz vezető út a II. Vatikáni Zsinat által felvázolt egyházkép, amely két pilléren nyugszik: az egyház, mint az egység szentsége (Lumen gentium) és a világ autonómiájának elismerése (Gaudium et spes). Az egyház, az egység szentsége Talán meglepő, hogy LG dogmatikai konstitúcióként korunk sajátos körülményeire hivatkozik: az embereket ma „egyre szorosabban fűzik össze a különféle társadalmi, technikai és kulturális kötelékek” (LG 1). Ezek a kötelékek a zsinat óta még szorosabbak lettek; az emberiség egyre inkább egy „global village”. Épp ebben az összefüggésben válik azonban nyilvánvalóvá, hogy milyen jelentőségű a kijelentés az egyházról, az egység szentségéről: „Az egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” (LG 1). Nem véletlen, hogy a szöveg az egész emberiségről beszél. XXIII. János szándéka szerint ugyanis a zsinatnak nyitnia kellett a világ felé; s rögtön az egyházról szóló dokumentum első pontjában látjuk, hogy a zsinati atyák ezt a „nyitást” a teológiai reflexió szintjén megvalósították. Az egyház megnyílása a világ felé egy alapvetőbb valóságra megy vissza: ez pedig a szentháromságos Isten megnyílása az ember felé. A LG ugyanis azzal :OLÓGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 70-85 70
