Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei tén található szemináriumba való elhelyezésével is eleget tehet, hiszen a kánon nem beszél kötelezően felállítandó egyházmegyei szemináriumról. Sőt, a CIC 235. kán. 2. §-a a CIC (1917) által is ismert gyakorlatnak megfelelően15, lehetőséget teremt a szemináriumon kívüli képzésre, megfelelő lelkipásztori garanciákkal.16 Ezzel a lehetőséggel, mint ismert, Lustiger bíboros élt is a Párizsi Főegyházmegye papnövendékeinek képzésében. A 235. kán. 1. §-ából az is világos, hogy a képzésnek legalább négy évet kell kitennie.17 1. LELKI ÉLET A növendékek képzésének hangsúlya — legyen az szeminárium, vagy szerzetesintézmény — a lelki élet elmélyítésén kell, hogy nyugodjon. Szükséges a felismert hivatásnak a megfelelő lelki nevelése, hiszen éppen ez lesz az a terület, amely a képzési idő elmúltával, és a mindennapi szent szolgálat végzésével, csak különlegesen erős odafigyeléssel lesz ápolható. Természetesen ugyanennek mégjelentőségteljesebbnek kell lennie a szerzetes — papi közösségen belül (vö. 663. kán. és 664. kán.: „A szerzetesek állhatatosan fáradozzanak azon, hogy lelkűk a megtérésben Isten felé forduljon, naponta vizsgálják meg lelkiismeretüket, és járuljanak gyakran a bűnbánat szentségéhez.”; ld. még 246. kán.18). A növendékek habitusává kell válnia a napi zsolozsma elvégzésének. Nem azért, mert a felszentelt diakónus, illetve a fogadalmas szerzetes állapotbelileg kötelezett rá (vö. 276. kán.), hanem azért, hogy a hivatását elfogadó személy folyamatosan a liturgikus évben és az Istennel való személyes imádságos kontaktusban éljen.19 Ezért beszél a Liturgia Horarum-hoz kiadott általános szabály a Sacrosanctum Concilium 88. pontjával összhangban legalább a zsolozsma sarkpontjainak a napi elvégzéséről.20 Az Oltáriszentség felé megnyilvánuló megkülönböztetett tisztelet, és ennek a növendékekben való meggyökereztetése, kulcsfontosságú a lelki képzés során21 (246. kán. CIC (1917) Can. 972 — §. 2. vö. Iohannes Paulus II, Const. Ap. Sapientia Christiana, 15 Apr. 1979, AAS 71 (1979) 469-499. nn. 72, 74. 16 CIC (1983) Can. 235 - § 2. Qui extra seminarium legitime morantur, ab Episcopo dioecesano commendentur pio et idoneo sacerdoti, qui invigilet ut ad vitam spiritualem et ad disciplinam sedulo efformentur. 17 Erdő P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 420 05. 232-238. 18 CIC (1983) Can. 246 - § 1. Celebratio Eucharistica centrum sit totius vitae seminarii, it ut cotidie alumni, ipsam Christi caritatem participantes, animi robur pro apostolico labore et pro vita sua spirituali praesertim ex hoc ditissimo fonte hauriant. 19 Vö. Pastores dabo vobis, 16: Sacerdos unam eamque necessariam habet relationem, scilicet cum Iesu Christo, Capite et Pastore: partem enim habet in eius «consecratione-communione» necnon «missione», et quidem ratione specifica et gravi (...) At cum ea relatione ad Christum intime aha cohaeret, scilicet cum Ecclesia. Neque propterea simpliciter dicendae sunt relationes invicem cohaerentes, sed intime coniunctae per mutuam immanentiam. Relatio enim ad Ecclesiam inclusa est in unica relatione sacerdotis ad Christum, in quantum est Christi ipsius «rap- raesentatio sacramentalis», quae fundat atque sustinet sacerdotii relationem ad Ecclesiam. (...) AAS 84 (1992) 681. 20 Institutio generalis de Liturgia Horarum (Liturgia Horarum iuxta ritum Romanum), I. Typ. Pol. Vat. 1974. 19—92; vö. Cum sanctificato diei sit finis officii, cursus horarum traditus ita instauretur ut horis veritas temporis, quantum fieri potest, reddatur, simulque ratio habeatur vitae hodiernae condicionum in quibus versantur praesertim ii qui operibus apostolicis incumbunt. COD 836. 21 Pastores dabo vobis, 65. Cum opus formandi sacerdotii candidatos ad Ecclesiae pastoralem vocationum actionem pertineat (...) Nam Ecclesia, suapte natura «memoria» est et «sacramentum» ipsius Christi praesentiae eiusque actionis inter nos et ad nos; atque salvificae eiusdem praesentiae vocatio ad sacerdotium debetur: immo non solum vocatio debetur, sed ipsa quoque sequendi ratio, ita ut qui vocatur et Domini gratiam agnoscere et Ubertate atque amore ei respondere valeat. Ipse deinde Iesu Spiritus lucem fert virtutemque donat in vocatione decernenda inque huius itinerario sequendo Conferri, igitur, nequit authenticum formandi opus ad sacerdotium, nisi Christi Spiritus influxu. (...) AAS 84 (1992) 771. 66 TEOLÓGIA 2007/1-2
