Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A női papság kérdése
DOLHAI LAJOS A női papság kérdése gány népeknél sem voltak áldozatbemutató papok. Már a rómaiknál is a vérontás nélküli áldozat bemutatása a pater familias feladata volt. A Vesta-szüzek egy templom szolgálatában álltak, de áldozatbemutatás nélkül: hat Vesta-szűz gondoskodott arról, hogy az a tűz, amelynek nem volt szabad kialudni soha, állandóan megmaradjon. Az Ószövetség is említést tesz nőkről, akik a szent sátor bejáratnál őrködtek, de nem voltak áldozatbemutató papok (Kiv 38,8 és lSám 2,22). Jóllehet a papok rendjéhez nem tartoztak hozzá, a próféták sorában szerepeltek. A rabbinikus teológia hét prófétanőt tart számon. Annak idején, amikor még eléggé általános volt a kézbe áldoztatás gyakorlata, a nők sohasem érinthették az Eucharisztiát közvedenül a kezükkel. Általános gyakorlat volt a „dominicale” használata: a nőknek fehér vászonkendővel kellett a kezüket betakarniuk.67 Az ilyen típusú érvelés legkülönösebb példája a tonzúraviselésre való képtelenség. A Pesch-féle neoskolasztikus dogmatika szerint a nők nem lennének képesek a tonzúrát viselni, nem isteni törvény alapján, hanem természetjogi alapon, s ez alól még a pápa sem tudná őket felmenteni.68 Napjainkban, a tanítóhivatali megnyilatkozásokban és a teológusoknál a következő teológiai érvekkel találkozunk: 1. Krisztológiai magyarázat: Krisztus példája, aki csak férfiakat hívott meg az apostoli közösségbe, és az utolsó vacsorán csak nekik adott megbízást, sőt hatalmat az Eucha- risztia megünneplésére (Lk 22,19) és a bűnök megbocsátására (Mt 26,28). A felszentelt papok az igehirdetésben és a szentségek kiszolgáltatásakor Krisztus személyében „in persona Christi” cselekszenek.69 Reprezentálják, jelenvalóvá teszik Krisztust az ő egyházában. Márpedig a Fiú, a második isteni személy férfiként testesült meg, így Öt reprezentálni csak férfi képes. 2. A páli ekkleziológia szerint az Egyházban mint Krisztus testében kinek-kinek a maga adottságai szerint kell szolgálni az egész test építésétt (Ef 2,10).Ugyanezt hangsúlyozza Péter apostol is: „Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi ajándékkal, amit ki-ki nyert, mint Isten sokféle kegyelmének hű közvetítői.” (lPét 4,10). Elfogadható tehát bizonyos szerepkülönbség, anélkül, hogy ennek hátrányos következményei lennének a nőkre nézve. A keresztény férfi és nő, mint Isten népének tagjai, ugyanazzal a méltósággal rendelkeznek. II. János Pál világosan megfogalmazza: „nők kizárása a pappá szentelésből távol áll a diszkrimináció kérdésétől; sokkal inkább magának Krisztusnak a papságra vonatkozó tervéhez kötődik”.70 H. U. Balthasar szerint71 a katolikus és protestáns egyházszemlélet közötti különbözőségből is fakad, hogy a protestáns egyházak megengedhetőnek tartják a női papságot, a katolikus pedig nem. A katolikus tanítás szerint a papi szolgálat és papi „hatalom” az Egyházban Krisztus szándéka szerint létezik. Alapja a krisztusi kiválasztás. A papot nem a közösség egésze, vagy annak képviselője ruházza fel hatalommal, hanem Krisztustól kapja a fölszentelésben. 3. Egyre többen vannak olyanok, akik szerint a teológiai antropológia szempontjai nélkül kevésbé tudjuk érthetővé és elfogadhatóvá tenni Krisztus szándékát és az Egyház álláspontját. A Mulieris dignitatem apostoli levél részletesen kifejti ezt az érvelést, amikor a nők méltóságát és hivatását elemzi a kinyilatkoztatás fényében. A II. János Pál által képviselt, 67 Vö. Dolhai L., Az ókeresztény egyház liturgiája, JEL, 2001. 126. 68 Praalectiones dogmaticae, VII, Friburgi Br. 1920. 634; ugyanez az érv megtalálható Szt. Tamásnál is: Supplementum, 39, 1,2 sec contra. 69 A Pastores dabo wbis szerint a papság „sacramentalis representatio Christi capitis et pastoris Ecclesiae” (PDV 15. p.) 70 Az USA püspökeihez, ad limina látogatáskor, Vatikán, 983, szept. 5, IGP/V. 378. 71 Balthasar, H. U., Gedanken zum Frauenpriestertum, in Communio 25(1996/6) 492. 32 TEOLÓGIA 2007/1-2
