Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A női papság kérdése
A női papság kérdése DOLHAI LAJOS Ennek ellenére továbbra is élénk vita tárgya marad a nők ordinációjának kérdése. Az apostoli levél közzététele után többen kételkedhettek abban, hogy a pápai levélben található tanítás — noha ott egyértelműen megfogalmazott annak definitiv jellege — a hit letéteményhez (depositum fidei) tartozónak tekintendő-e vagy sem? A Hittani Kongregáció 1995. november 18-án igenlő választ adott e kérdésre. „Ezt a tanítást hittel kell elfogadni, mivel Isten írott szaván alapszik; az egyház hagyománya kezdettől folyamatosan megőrizte és alkalmazta; s a rendes és egyetemes Tanítóhivatal tévedhetetlenül tanította.” A római pápa hivatalos nyilatkozattal nyilvánította ki ezt, határozottan kijelentve, hogy „mindig, mindenütt, mindenkinek a hitletétemény részeként kell e tanítást elfogadnia”,48 A Hittani Kongregáció határozatát II. János Pál pápa megerősítette és jogerőre emelte. A Kongregáció magyarázatának hivatalos kommentárja fontosnak tartotta, hogy megmagyarázza a pápai megnyilatkozás sajátos jellegét. A kommentár szerint tulajdonképpen csak arról van szó, hogy II. János Pál pápa — élve legfőbb tanítói hatalmával — ezzel a megnyilatkozással „csak” mintegy megfogalmazta, közzétette a tanítást, ami már az Egyház birtokában volt.49 Figyelemre méltó, hogy annak idején XVI. Benedek pápa, még mint a Hittani Kongregáció prefektusa a női papság tilalmát nem minősítette „ex cathedra” döntésnek. Ezzel kapcsolatban egy beszélgetésben így nyilatkozott: „II. János Pál pápa ugyanis nem tévedhetetlen tanítást adott ezzel kapcsolatban, hanem megerősítette a Hittani Kongregáció állásfoglalását: az egyházban minden kor és hely püspöke azt vallotta és tanította, hogy a hagyomány nem ismeri a női papság fogalmát. Ezt erősítette meg a pápa, utalva a II. Vatikáni Zsinat szövegére: amit a püspökök nagyon hosszú időn át egybehangzóan tanítanak és tesznek, az tévedhetetlen, mert egy olyan megkötöttség kifejezése, melyet nem ők maguk hoztak létre.”50 A pápa tanító hivatalának rendes megnyilatkozásáról van szó, tehát nem egy ünnepélyes ex cathedra döntésről, amely végérvényes formában megfogalmaz egy hittételt; még akkor sem, ha azt tartalmi szempontból végérvényes jellegű tanításnak szánja.51 II. János Pál pápa más hivatalos megnyilatkozásokban is hangsúlyozta, hogy a nők kizárása a pappá szentelésből nem csupán egyházfegyelmi jellegű, hanem dogmatikai kérdés. Ezt hangsúlyozza a pápa már a Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levelében is, amely az egyháztörténelemben az első olyan egyházi dokumentum, amelynek témája a nők egyházban betöltött szerepe. A levél szerint a nagy misztérium távlatában, amely Krisztus és az egyház közötti jegyesi szeretetben nyer kifejezést, beláthatjuk, hogy tudatosan csak férfiakat választott ki az apostolságra és a papi szolgálatra. Jézus Krisztus, az Újszövetség örök főpapja ugyanis új Ádámként, az egész emberiség fejeként eljegyezte az Egyházat, az ő menyasszonyát. Ugyanilyen módon a pap (aki csak férfi lehet), a kapott szentség által, in persona Christi cselekedve, annak személyében tevékenykedik, aki az egész emberiségnek és az Egyháznak a Feje. Ezt a fő-i szerepet, ill. az Egyház „eljegyzését is, tehát, csak egy férfi valósíthatja meg, férfiúi mivoltából eredően.52 48 Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei, Responsum ad dubium Utrum doctrina circa doctrinam in Epist. Ap. „ordinatio sacerdotalis” traditam, 28 octobris 1995, AAS 87 (1995), 1114; — Commento alia Risposta: L’Osservatore Romano, 19.11.1995. 2; EV/14, 3272-3283. 49 Vo. Commento alia Risposta, in EV/14, 3281. 50 Ratzinger, J., Isten és a világ. A bíborossal P. Seewald beszélget, SZÍT, Budapest 2004. 169-173. Ratzinger, J., Grenzen kirchlicher Vollmacht. Das neue Dokument von Papst Johannes Paul II. zur Frage der Frauenordination, in Int. Kath. Zeitschrift 23 (1994/4) 342. Vö. Mulieris dignitatem, 1988. aug. 15., 26. p. TEOLOGÍA 2007/1-2 29
