Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Perendy László: Athénagorasz a feltámadásról
Athénagorasz a feltámadásról - A keresztény antropológia kezdetei PERENDY LÁSZLÓ tények életmódjáról és a feltámadásba vetett hitükről. A Legatio utolsó (37) fejezetében bejelenti, hogy a feltámadásról külön fog írni. Az A feltámadásról című mű az ókeresztény kor legkidolgozottabb írása erről a témáról. Mivel a pogányok a test halandóságát és a lélek halhatatlanságát természetesnek vették és az ember halál utáni sorsa szerintük azonos a lélek sorsával, fölöslegesnek tartották, hogy a test sorsával foglalkozzon az ember. „Sokan egyenesen ellentmondást láttak a teremtő Istenbe vetett hit és a feltámadás reménye között. így érveltek: ha egyszer Isten halandónak teremtette az embert, minek akarná feltámadását? Miért nem teremtette akkor eleve halhatatlannak? A test feltámadása azért is tűnt lehetetlennek, mert a halott test elemei feloldódnak a mindenségben.”4 A következőkben idézem, illetve röviden ismertetem a mű legjellegzetesebb részeit, majd összefoglalom az utóbbi néhány évtized kutatásának legfontosabb eredményeit. Az 1. és 2. fejezetből nyilvánvaló, hogy a szerző ismerte a különféle ellenvetéseket, ezért úgy érvel, hogy a különböző okból kételkedők csoportjait megnyerje. A 3. fejezetben bizonyítja, hogy Isten, aki kezdetben megteremtette az emberi testet és alkotóelemeit, nyilvánvalóan képes arra, hogy feltámassza a halottakat. Képes arra, hogy az elbomlott szervezetek elemeit újraegyesítse, még akkor is, ha állatok ették meg őket. 3, 1-2: Kai prjv Kai xijv Súvapiv ebe; ecmv ápKonoa jtpÖQ xijv xcov ccopáxcov áváoxaotv, SeÍKVixnv i) xoúxcov aúxöv yévecic;. Eí yáp pij ővxa Kaxá xfjv rtpcoxtyv GÚoxacvv értoípoev xá xcov ávBpámcov ocopaxa Kai xác; xoúxcov áp%ág, Kai StaXuBévxa Ka0’ öv av xúyp xpórtov, ávacxpoet pexá xrj<; iopc; eúpapeíaq- én’ i'or|<; yáp aúxcp Kai xoúxo Suvaxóv. Kai xq> Xóyco ßA,aßoq oúSév, Kav ff \3Ar|c, úrtoBcovxaí xtve^ xá<; rtpcoxa^ áp%ác;, Kav ék orteppáxcov. "Hq yáp éoxi Suvapecoq Kai xijv rtap’ aúxoTc; vevopiopévr|v ápopepov oúotav popcpcooai Kai xijv áveíSeov Kai áötaKÓaprixov noXXoTq Kai Siacpópou; ei'Seotv Kooprjoai Kai xá pépp xcov axoiyeícov eic; év cuvayayeTv Kai xó crtéppa év öv Kai ártXoúv eíg noXXä 8 teke tv Kai xö áSíápOpcoxov 8iap8pa>aai Kai xcp píj í/úvxi Soúvat ípopv, x% aúxrji; éoxtv Kai xö 8iaÁ,£Á,upévov évciksai Kai xö Keípevov ávaoxfjaai Kai xö xe0vpKÖc; ípoortoirjcai rtáAxv Kai xö cpBapxöv pexaßaA,etv ei<; ácpöapoíav.5 4 VanyÓ L., Ókeresztény írók lexikona, Budapest 2004, 66. A görög eredeti forrása: B. Pouderon, Athénagore: Supplique au sujet des chrétiens et sur la resurrection des morts (Sources chrétienne 379), Paris 1992. A magyar fordítás VanyÓ László műve: Athénagorasz: A halottak feltámadásáról, in: A II. századi görög apologéták (Ókeresztény írók 8), Budapest 1984, 406—440. „A testek feltámasztásához elegendő erő bizonyítéka azok létesítése. Mert ha nem voltak, s kezdetben a teremtéskor megalkotta Isten az emberi testeket és azok elemeit, ugyanolyan könnyen fogja feltámasztani a szétbontott testeket, bárhová kerültek is azok, mert az is egyformán lehetséges neki. Ennek a tételnek az érvényét az sem csökkenti, ha valaki feltételezi az alapelemek anyagi természetét, vagy azt, hogy a testeknek alapelemeik vannak, vagy azt gondolja, »magvakból« jönnek létre. Mert az az erő — ahogyan ezek a filozófusok is vélik — , amelyik a formátlan lényegnek alakot ad, és az alaktalan és rendezetlen lényeget sok és változatos formákkal rendezetté teszi, s az elemek részeit egy valamivé egyesíti, a magot pedig, amelyik egy valami és egyszerű, sokfélére osztja, a tagolatlant taglalttá teszi, az élettelennek meg életet ad, az egyesíteni tudja a szétbomlottat is, fel tudja támasztani a halottat, a megholtat megint életre tudja hívni, a romlandót romolhatatlanra tudja átváltoztatni.” 167
