Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)

2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)

KUMINETZGEZA A klerikus: állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) tilos volt az orvoslás. Ha mármost szabad a klerikusoknak világi tudományokat is művel­ni, s ha ezek művelésében igen magas fokra jutottak, úgy az ordinárius engedélyével vál­lalhattak egyetemi vagy gimnáziumi tanári állást, akár más egyházmegye területén is. A klerikusi továbbképzés fő módozata az önképzés, vagyis a belső igény a főleg szent tudományok művelésére. Itt most elsősorban nem a tudományos igényű és színvo­nalú művelést értjük a tudományok művelésén, hanem az állandó olvasást és töprengést, a problémák feletti eleven eszmélődést, esetleg írói tevékenységet. A továbbképzés in­tézményes módjai voltak a különböző továbbképző előadások, koronák, továbbtanulási lehetőségek, rekollekciók, konferenciák szervezése és a rajtuk való részvétel. így régen volt káplánvizsga, plébánosi (zsinati) vizsga is. 6.2.23. A KLERIKUSOK KÜLSŐ VISELKEDÉSE (DECORUM CLERICALE) Az ide tartozó joganyag is három részre tagolható: í. Azok az előírások, melyek a papi külsőre, 2. melyek a tilos papi szórakozásokra, és amelyek 3. a tilos világi foglalkozások­ra vonatkoztak. 6.2.2.3.1. A KLERIKUSI RUHÁZAT Az ápolt külső jelzi, igaz nem szükségszerű módon, az ápolt belsőt. Ezt egyrészt az egy­szerű ruházat (decens habitus ecclesiasticus), illetve a papi viselet (taláris, reverenda), másrészt az egyszerű hajviselet jelezte (simplex capillorum cultus). Kerülendő minden hiúság, feltűnés, a divat szerinti öltözködés. Sőt, Szeredy József szerint tilos volt a szilaj - ság a nézésben, járásban, tartásban is. Tilos volt az illetlen beszéd, a pajkos tréfa, bohóc­kodás, trágár ének is. Tilos volt a nem éppen dicséretre méltó saját tettekkel való dicsek­vés, a fényűzés is. Tilos volt a hosszú haj, a szakáll, a szagos kenőcsök, valamint a gyűrű viselete (kivéve a főpapi gyűrűt) is.55 62.2.3.2. TILTOTT KLERIKUSI SZÓRAKOZÁSOK Alapelvként leszögezhetjük, hogy senki emberfiának nem szabad olyan szórakozást, vagy foglalkozást űznie, ami önmagában tisztességtelen. így tilos az emberkereskedés, a prostitúció, a szervkereskedés, a drogkereskedelem, a csempésztevékenység, a tolvajlás, rablás, bűnöző életvitel, az alvilággal való együttműködés, besúgás (illetve a besúgónak való beszervezés!), tömegek tudatos szegénységben tartása, az orgazdaság, a bűnpártolás, a bérgyilkosság, stb. Léteznek azonban önmagukban tisztességes szórakozások, melyek mégsem illenek a klerikusokhoz, ám mások teljesen törvényesen és megengedetten végezhetik azokat. Mivel a klérus tagjának a megjelenése kellő komolysággal kellett hogy társuljon, a magasztos szolgálat következtében, ezért a klerikusnak még a bűnök látszatától is tar­tózkodnia kellett. így nem adhattak alkalmat a hívek és kívülállók számára a botrán- kozásra. Ebből adódóan minden olyan tevékenység, szórakozás, hobby, tilos volt, ami alkalomként szolgálhatott a botránkozásra, illetve ami a klerikusi szolgálatot negatív színben tüntethette fel. Ezért volt tilos számukra a) a kockajáték és mindenféle hazárdjá­ték. S egyáltalán minden olyan játékban való részvétel, ami a ravaszságra, az álnokságra, a csalásra, a hamis esküre és más bűnre adott alkalmat; Ezek a játékok inkább a szeren­csétől, s nem annyira a rátermettségtől, a mesterségbeli fogásoktól függtek, b) fegyver­viselet (önvédelem esetét kivéve); c) haj tó vadászaton (venatio clamorosa) való részvétel; 55 Vö. Szeredy J., Egyházjog Pécsett 1883, 371. 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom