Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)
KUMINETZ GÉZA A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) státusz alapját (legalábbis az egyházban) valami sajátos természetes vagy/és természetfeletti gyökér képezi tehát, amit a jogrend a maga eszközeivel kifejez, véd, előmozdít.9 Rokon kategória ez a hivatallal és a feladattal, illetve a hivatással.10 * Végeredményben valami állandóságot, valami olyan helyzetet jelöl, ami nem egykönnyen változik meg.11 Ma az egyházjogban a státusz három dolgot jelent: í. az egyházi állapotot (condicio ecclesiastica): ez jelöli a hívőnek, mint az Egyház tagjának méltóságát.12 2. a hívő kánonjogi alaphelyzetét: vagyis azt, hogy milyen sajátos jogok és kötelességek illetik meg a hívőt, státuszának, illetve küldetésének megfelelően és 3. mint perbeli képességet (ius standi in iudicio), ami jelzi azt, hogy az adott hívő képes arra, hogy alanyi jogait védelmezhesse egyházi fórumon.13 Tanulmányunkban szinte kizárólag a második értelemben vesszük majd a státusz kifejezést. 3. STÁTUSZOK AZ EGYHÁZBAN A Katolikus Egyházban is, mint jogilag tökéletes társaságban, léteznek házasok, nőtlen és hajadon krisztushívők egyaránt. A házas állapot alapját egy szentség, a házasság szentsége képezi. Általában a fontosabb állapotok alapját szentségek alkotják. így a krisztushívő státuszát a keresztségi felszentelés (consecratio baptizmalis) adja, míg a klerikusok státuszát az egyházi rend szentségének felvétele adja [consecratio diaconalis, sacerdotalis (presbyteralis), episcopalis]. A szerzetes életállapot alapját pedig az evangéliumi tanácsok (consilia evangelica) életre szóló vállalása (votum religiosum) adja. Jóllehet, mint az egyház tagjainak, minden hívő méltósága ugyanaz, mégis, a keresztség után felvett szentségek (szent rend, házasság), illetve a fogadalom címén, új módon kapcsolódnak ezek az egyháztagok Krisztushoz, melyből sajátos kötelességek és jogok erednek. Ezek az egyes állapotok egymást kiegészítik, egymást feltételezik. Természetesen egy krisztushívő több állapot részese is lehet.14 így lehet házas. Lehet klerikus és szerzetes egyszerre, lehet laikus és szerzetes egyszerre. A görög katolikus egyházban nős és klerikus is lehet valaki egyszerre. Ezeknek az eltérő állapotoknak közös gyökere a keresztség, ami minden hívőt ugyanahhoz az Úr Krisztushoz kapcsol, s kit-kit életállapotának megfelelően részesít Krisztus hármas küldetésében. A keresztség adja tehát a hívek közti egységet í. eredetében (egy a keresztség), 2. a Krisztushoz tartozásban, 3. a hármas feladatban, 4. az egyházhoz tartozásban, 5. a közös küldetésben, és az 6. életszentségben és a szeretet tökéletességében. Ezekben nincs és nem is lehet különbség a hívek között.15 9 Vö. „Ad statum ecclesiasticum constituendum nn sufficit sola stabilis conditio vitae, sed requiritur quaedam sollemnitates seu praeambula sub quibus statuitur et susceptos perseverat. Haec requisita sunt: sacra ordinatio, professio religiosa, nuptiae de contrahendo matrimonio.” B. Oesterle-t idézi D. Composta. Vö. Composta, D., Lo stato clericale nei suoi presupposti teologici, in: Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 13. 13. jegyzet. Vö. Longhitano, A., Stati efunzioni delpopolo di Dio., in: AA.W., II diritto nel mistero della Chiesa II. (Quader- ni di Apollinaris 9), Roma 1990, 71—73. Vö. Mosca, V., Le procedure per la perdita dello stato clericale, in: AA.W., I giudizi nella Chiesa. Processi e procedure speciali (Quaderni di Mendola 7), Milano 1999, 315. Mint jogi helyzet jelölheti a házas állapotot, az örökbe fogadottságot, a megváltozott rítust, a szerzetes fogadalmat, a felvett szent rendet, illetve a szabad állapotot. Vö. De Paolis, V., Amissio status clericalis, in: Periodica 81 (1992) 253. Vö. Composta, D., Lo stato clericale nei suoi presupposti teologici, in: Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 13-14. Vö. Brogi, M., La perdita dello stato clericale secondo la normatíva della Chiesa Cattolica, in: Kanon 14 (1998) 94. Vö. De Paolis, V., I minsitri sacri o chierici, in: AA.W., IIfedele cristiano: La condizionegiuridica dei battezzati (II Codice del Vaticano II. 6), Bologna 1989, 105. 148
