Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Dolhai Lajos: Gánóczy Sándor: Bevezetés a szentségtanba
lCö4^i/4^C4i^lc GÁNÓCZY SÁNDOR Bevezetés a szentségtanba A fordítás alapjául szolgáló mű: Alexander Ganoczy, Einführung in die katholische Sakramentenlehre, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 3. Auflage 1991. Fordította: Palkó Balázs Dávid; Lektorálta: a szerző. Bencés Kiadó, Pannonhalma 2006. 310 oldal Ára: 2450 Ft A szakirodalom áttekintése alapján állíthatjuk, hogy a katolikus teológiában az általános szentségtan a II. Vatikáni Zsinatot követően módszertani szempontból teljesen megújult. Az újabb kézikönyvek már nem állnak meg a szentségek klasszikus definíciójának elemzésénél, hanem a szentségek krisztológiai és ekkleziológiai dimenziójából kiindulva, az antropológia és a liturgikus teológia meglátásait figyelembe véve határozzák meg a szentségek közös lényegét. A szentségek és az egész üdvtörténetre jellemző szakramentalitás, a szentségek és a szimbólumok, a szentségek és a liturgia közötti benső, lényegi viszony megvilágítása ma már hozzátartozik az általános szentségtan alapvető témái közé. A megújulás elfogadott eredménye, hogy az individualista értelemben vett „kegyelmi eszköz” helyett az egyház „életjelei”-ről, szentségi jelek helyett szimbólumokról, „eszközokság” helyett pedig a reálszimbólum fogalmával megvilágított hatékonyságról beszélünk. Mivel a szentségek által a megdicsőült Krisztussal találkozunk, nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy a szentség „rituális kommunikáció”. Mindezek előrebocsátása azért szükséges, mert csak így érthetjük meg, hogy a megújuló szentségtanban jelentős helye és szerepe van Gánóczy Sándor immáron magyar nyelven is megjelent szentségtani bevezetőjének (A mű első kiadása német nyelven 1979-ben jelent meg). A szakirodalomban jól ismert és a szakértők által elfogadott Gánóczy professzor újfajta szentségértelmezése (Bozzolo, A., La teológia sacramentaria dopo Rahner, LAS Roma 1999, 56—66). A nemzetközileg is jól ismert szerző a kommunikáció fogalmának bevezetésével akart új irányt adni az általános szentségtannak (a szentségek kommunikációelméleti értelmezésii; a 4. fejezet: 225-285). Eszerint a szentség isten-emberi találkozás kommunikatív megvalósulása, szóban és gesztusban. Kiindulópontja az, hogy az ember lényege szerint a kommunikációt igénylő és kommunikációra képes létező (animal interakti- vum), aki nemcsak verbális formában, hanem a szimbólumok által is kapcsolatba lép Istennel és embertársaival (a módszer megértéséhez még: Meuffels, O., Grundlegung einer kommunikativen Sakramententheologie, in Parola e Sacramento (Stud. Anselmiana 123), Roma 1977, 63—83). A szentségek az Istennel való kapcsolatunkban és a hívő közösség TEOLÓGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 111-113 111
