Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Joseph Ratzinger, Benedikt XVI.: Jesus von Nazareth
JOSEPH RATZINGER, BENEDIKTXVI. Jesus von Nazareth Libreria Editrice Vaticana, Cittá del Vaticano 2007. Német kiadás: Herder (Freiburg im Breisgau) 447 oldal A pápa elhatározta, hogy közreadja Jézus-könyvének első részét, amelyhez hosszú benső út vezette (10), mivel nem tudja, mennyi időt és erőt kap még ajándékba (23). (A szentatya idén áprilisban ünnepelte 80. születésnapját.) Az első indíttatást fiatalkora lelkesedő művei adták: Karl Adam, Romano Guardini, Franz Michel Wiliam, Giovanni Papini, Daniel Rops Jézus-könyve (10). Az 50-es években azonban megváltozott a helyzet és a szakadás a „történelmi Jézus” és a „hit Krisztusa” között egyre mélyebb lett (uo.). Ezt tükrözi Rudolph Schnackenburg könyve is: Die Person Jesu Christi im Spiegel der vier Evangelien (Herder 1993) (11). Schnackenburg kötelezve érzi magát a történelmi-kritikai módszer által, de ugyanakkor megtapasztalja annak elégtelenségét is: „Az Istenben való lehorgonyozottság nélkül Jézus személye sematikus, valószerűtlen és megmagyarázhatatlan marad” — összegez Schnackenburg (354. old.) (12). Ez a pápa könyvének konstrukcióspontja is: „Jézust az Atyával való közössége felől nézi, ami személyiségének voltaképpeni középpontja, amely nélkül semmit sem lehet megérteni, és amely felől számunkra ma is jelen van.” (uo.). A továbbiakban a Szentatya a pápai és zsinati dokumentumokra hivatkozva (Divino affiante Spiritu, Dei Verbum, Die Interpretation der Bibel in der Kirche, Das jüdische Volk und seine Heilige Schrift in der christlichen Bibel) (13), kiemeli a történelmi-kritikai módszer nélkülözhetetlen voltát, amely a keresztény hit struktúrájában gyökerezik, azonban rámutat annak határaira is, amennyiben ez a módszer nem meríti ki az értelmezés feladatát (14 köv.), hanem túlmutat önmagán. Ez utóbbi felismerés adta az indíttatást az amerikai „kanonikus egzegézis”-nek, amelynek az a szándéka, hogy az egyes szentírási helyeket annak egészében olvassa (17). Ez az állandó újraolvasás („Relectures”) a „szentírás-értel- mezés lényeges dimenziója, amely nem áll ellentmondásban a történelmi-kritikai módszerrel, hanem organikusan továbbvezeti és lehetővé teszi, hogy voltaképpeni teológiává legyen.” (18) — A Szentírás nem egyszerűen irodalom, hanem Isten népének Istentől jövő mércéje és irányító ereje. (20) A pápa felhívja figyelmünket a Filippi-levél Krisztus-himnuszára (2,6—11), amely kb. 20 évvel Krisztus halála után íródott. Ilyen rövid idő alatt „névtelen közösségi képződmények” nem lehetnek ennek a hitvallásnak hordozói. „Csak amennyiben valami rendkívüli történt, csak amennyiben Jézus alakja és szavai raTEOLOGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 105-106 105
