Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM önálló püspökségeket is létrehoztak.24 Szintén Dél-Franciaországban, továbbá Észak-Itáliában, Németalföldön és Csehországban találkozunk ebben az időszakban Valdes Péter (fi 197) követőivel.25 A tévtanokkal szemben a zsinat ünnepélyes formában, hitvallásban rögzítette a katolikus hit alapvető tételeit, különös tekintettel az Oltáriszentségre és az átlényegülés tanára vonatkozólag.26 Egyúttal keresztes hadjáratot kezdeményezett az eretnekségek megszüntetésére, ami magában foglalta a tévtanok terjesztőinek fejedelmi vagy püspöki intézkedésre történő felkutatását.27 A zsinat kifejezetten elítélte Joachim á Fiore ciszterci apát (fl202) Szentháromsággal kapcsolatos tévedéseit, melyekkel Petras Lombardust támadta, továbbá Amalric de Béne (fi200 körül), párizsi teológus állításait.28 Az ezt követő zsinati kánonok az egyház belső reformjának megalapozását mozdítják elő. A 6—13. kánon egyházfegyelmi kérdéseket tárgyal, melyek közül kiemelkedik az egyházmegyei zsinatok évenkénti megtartását kötelezővé tevő 6. kánon. Ez az intézkedés a területi zsinati jogalkotásra gyakorolt hatása mellett terminológiai szempontból is nagyon jelentős, hiszen pontosan megkülönbözteti egymástól a püspökökből álló concilium, és az egyházmegyei jogalkotásban a megyéspüspök tekintélyétől függő synodus intézményének szintjét.29 Utalnunk kell a 13. kánonra is, amely a III. Lateráni Zsinathoz hasonlóan szigorúan tiltja újabb szerzetesrendek alapítását, és kötelező jelleggel előíija az évi káptalani gyűlések összehívását, továbbá a generális káptalan intézményének ciszterci mintára történő bevezetését. A zsinati tilalom hátterében a kisebb szerzetesi csoportok számának áttekinthetetlen növekedése és a püspöki fennhatóság figyelmen kívül hagyása húzódott meg. Éppen ezért további intézkedést találunk a szerzetesek külső tevékenysége szabályozásának kérdésében. A zsinat minden külső tevékenység felügyeletét, amennyiben lelkipásztori területet érint, aláveti a területileg illetékes megyéspüspöknek, a mo- nasztérium esetleges exempciójától függetlenül.30 A kérdés jelentőségét jelzi, hogy az 1234-ben kihirdetett Decretales Gregorii IX31 már külön cím alatt, kilenc kánonban foglalkozik a szerzetesi házak felett gyakorolt püspöki hatalommal.32 AIV. Lateráni Zsinaton elfogadott határozatok közül több a klerikusokra vonatkozó erkölcsi kívánalmat rögzít (14—22. kánonok), az engedelmesség, önmérséklet és önmegtagadás mércéjét állítva eléjük.33 Ezen normák lelkiismeretes követése nemcsak külsőleg (viselkedésben,34 öltözködésben,35 étkezésben36) kötelezi a klerikusokat, hanem a szent szolgálat teljesítésében, A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége... 24 Vö. Mircea, E., Vallási hiedelmek és eszmék története, III. Budapest 1998. 155—160. 25 Lexikon des Mittelalters, Stuttgart-Weimar 1999. 8. 1953-1955. 26 1. kánon. 27 3. kánon. 2. kánon. vö. Enchiridion symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fide et morum, ed. H. Denzin- ger-A. Schönmetzer, Freiburg 1976.“ (DS) 803-808. A kérdéshez vö. Erdő P., „Az egyházmegyei zsinat intézménye a történelemben” in Erdő P., Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001. 19-24. különösen 21. 30 Vö. C. 18 q. 2 c. 6; X 3. 35. 8; Clem. 3. 11. 1; a kérdésről: Szuromi, Sz. A., „The character ofjuridical personality of monastery as a community of persons up to the 13th Century” in Folia Theologica 11 (2000) 101— 109. különösen 104—107. Erdő P., Az egyházjogforrásai. Történeti bevezetés (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/1), Budapest 1998. 188-194. 32 X 3. 36. 1-9. 33 Vö. 14. kánon. Vö. pl. 18. kánon. A klerikusok párbajozásának tilalmáról és szankciójáról vö. Szuromi Sz. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII-XIII. században (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/4), Budapest 2002. 145-146. 16. kánon. 36 15. kánon. 88 TEOLÓGIA 2006/1-2
