Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (II. rész). A monoteizmus Izrael vallástörténetében
RÓZSA HUBA ■ JHWH az egyetlen Isten (II. rész) - A monoteizmus Izrael vallástörténetében zsálemi kultikus hagyományra19. Mindkét királyságban, Júdában és Izraelben noha különbségekkel, de JHWH-t mint nemzeti Istent tisztelték, O. Keel szerint már vaskorszak II. B-ben (Kr. e. 925—720) „messzemenően monolatrikusan”20. Akkulturációja ellenére JHWH megmaradt harcos viharistenségnek is (pl. JHWH napjának leírása íz 13,6 köv.), és ugyanígy nem felejtették el Szeir/Témánból való eredetét sem (Dt 33,2: JHWH teofániája Szeirből). Izajás ugyanakkor úgyis leíija JHWH-t mint az izzó déli napot a zeniten, aki mozdulatlanul szemléli a világban zajló történéseket (íz 18,4). A Habakuk himnusz a tanúja annak, hogy JHWH-t a fogság előtti Jeruzsálemben egyszerre harcos viharistenségnek és napistennek is értették (Hab 3). Mindkét szerepe összekapcsolódott a kozmikus rend biztosításával és mindkét minőségében egyszerre a föld teremtője és fenntartója (Zsolt 104)21. A messzemenő integrációnak ez a hosszú folyamata O. Keel szerint még nem elégséges az egy Istentől az egyetlen Istenig emelkedésig, hanem további tényezők hatékony közreműködésére is szükség volt, amelyeket „forradalomnak” („revolutio”) vagy „forradalmi fordulatoknak” („revolutionäre Umschwünge”) nevez. Ezeket a tényezőket Izrael vallástörténetében a Kr. e. 7. századtól jelentkező exkluzív-polemikus törekvésekben találja meg22. Amíg Izrael vallástörténetének korábbi szakaszát az integratív-toleráns törekvések jellemzik, addig a Kr. e. 7. századtól megjelenik az exkluzív-polemikus JHWH tisztelet. Ez utóbbira gondol O. Keel, amikor a forradalmi fordulatokról beszél, amelyek első nyomait a Kr. e. 9. században az északi királyságban, Izraelben Illés és Eli- zeus valamint Ozeás prófétáknál, végül pedig Hiszkija óta a deuteronomisztikus mozgalomban állapítja meg. Az Illés és Elizeus által elindított mozgalom inkább egy „JHWH- és-nem-Baál-mozgalom” mint „JHWH-egyedül-mozgalom” volt. Elsősorban a JHWH melletti és a Baál elleni döntésről volt szó (vö. 1 Kir 18 köv.), más isten nem jött szóba. Csak a 8. században nyert JHWH élesebb meghatározottságot, amelyek révén tárgyilag és nem mint Baál riválisa nyer megkülönböztetést. Ózeás pedig már JHWH Izraellel folytatott hosszú történetére tekintettel követel hűséget és lojalitást. A deuteronomisztikus szellem aJHWH-hoz fűződő exkluzív kötődést a vazallusi elkötelezettség és szerződés formájában fogalmazza meg23. 19 Keel, O.-Uehlinger, C. , Jahwe und die Sonnengottheit von Jerusalem, 269-306. old. - A kutatás általában elfogadja a szoláris elemek jelenlétét JHWH lényegének és tevékenységének ábrázolásában a bibliai hagyományban, lásd Janowski, B. a témában mértékadó értekezését JHWH und der Sonnengott. Aspekte der Solarisierung JHWHs in vorexilischer Zeit, in: Die rettende Gerechtigkeit. Beiträge zur theologie des Alten Testaments 2, Neukirchen—Vluyn 1999, 192—219; továbbá Taylor, J. G., Yahweh and the Sun. Biblical and Archaelogical Evidence for Sun Worship in Ancient Israel, 0SOT’S 111) Sheffield 1993; - Wiggins, St. A., Yahweh: The God of Sun?, JSOT 71 (1996) 89—106. old.; Taylor, J. G., A Response to Steve A. Wiggins, ‘Yahweh: The God of Sun?’, JSOT 71 (1996) 107-119. old. - Arneth, M., „Sonne der Gerechtigkeit". Studien zur Solarisierung der Jahwe-Religion im Lichte von Psalm 12, (BZAR 1), Wiesbaden 2000; 20 A napkultusz hagyományának jelenléte Jeruzsálemben megmagyaráz olyan jelenségeket, amelyeket a bibliai hagyomány az ortodox JHWH kultusztól való eltérésként értelmez. Például Józija „eltávolította a lovakat is, amelyeketJúda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál.... felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette és elégette” (2 Kir 23,11), vagy Ezekiel látomásban látja „S íme, JHWH szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt firfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt" (Ez 8,16). Ezek a jelenségek azonban nem az heterortodox praxis nyomai, hanem ajeruzsálemi állami istenség mint napisten tiszteletében a normális gyakorlat. 21 „. ..keine zwingenden Argumente gegen die These einer weitgehend monolatrischen Verehrung Jahwes im Israel der EZ II B....”Keel, O.-Uehlinger, C., Göttinen, Götter und Gottessymbole, 282. old. 22 Uehlinger, C., Leviathan und die Schiffe in Ps 104,25-26, Bib 71 (1990) 499-526;-Dion, P. E., YHWHas Storm-God and Sun-God The Double Legacy of Egypt and Canaan as Reflected in Ps 104, ZAW 203 (1991) 43—71. old. 23 Keel, O., Sturmgott — Sonnengott - Einziger, 89. old. 74 TEOLÓGIA 2006/1-2
