Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában m PUSKAS ATTILA a világtól? Ráadás-ajándékot, melyet az Atya készít a Fiúnak, de ugyanúgy a Fiú az Atyának és a Lélek mindkettőjüknek. Azért ajándék, mert a világ mindhárom személy különböző cselekvése révén belső részvételhez jut az isteni életcserében, s Istennek ezért, ami istenit tőle kapott, saját teremtett létének ajándékával együtt, mint szintén isteni adományt átnyújt.”57 A teremtmény tehát ajándékot adhat a Teremtőnek. Ennek lehetősége ismét csak trinitáriusan alapozódik meg. A szentháromságos élet ugyanis a megajándékozás ingyenességének az eseménye, melyhez hozzátartozik a személyek önmaguk megajándékoz- hatóvá tételének a képessége és akarása, bizonyos értelemben „a szegénynek-lenni akarás”. A Teremtőt megajándékozhatja a teremtmény, mert a Teremtő ingyenes szeretetében megajándékozhatóvá akaija tenni magát, ahogyan már mindig is az isteni személyek megajándékozhatóak egymás által. Az üdvösségtörténet, beleértve kezdetét és kibontakozásának terét, a teremtést is, a szentháromságos életben találja meg végső alapját, ősképét és célját. Az oikonómia mindenestül a trinitárius theológiába ágyazódik.58 57 TD IV, 476. „így meg kell engednünk, hogy a végtelen gazdagság szabadságának bőségéből mindig újra gazdagítani (hagyni!) tud, s ezt annál is inkább, mert az abszolút gazdagság éppen az ajándékozás ingyenességében van, mely »szegénynek«-lenni-akarást előfeltételez ahhoz, hogy önmagát megajándékozni engedni tudja, és ahhoz is, hogy önkiüre^ítesre legyen képes. Ha ez már a szentháromságos életben így van, akkor nem látható be, hogy miért ne lehetne és kellene, hogy érvényes legyen a theológiába beágyazott oikonómiára is.” TD IV, 465 köv. TEOLÓGIA 2006/1-2 65
