Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
PUSKAS ATTILA ■ A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában berg is szükségesnek tartják az immanens és az üdvtörténeti Szentháromság, azaz a theologia és az oikonomia határozott megkülönböztetését. Ezt azonban úgy teszik, hogy részben új terminológiát használnak az új személetmódnak megfelelően. Közös újdonság e szerzők szóhasználatában, hogy kerülik a „kifelé” és „befelé” szavak alkalmazását. Ha Isten a lét teljessége, akkor rajta kívül csak a „semmi” lehet, de nem a világ. A deista felfogás elvéti Isten transzcendenciáját, amikor a világ Istenen kívüliségéről és Isten világon kívüliségéről beszél. A „minél transzcendensebb, annál immanensebb” axióma a trinitárius teremtésteológiában abban a sokszor hangsúlyozott megfogalmazásban konkretizálódik, hogy a világ, a teremtés „helye” a szentháromságos személyek egymás közötti kapcsolatában, tehát magában a Szentháromság-Egy-Isten életében van. Az Atya és a Fiú közötti személyi differencia — mely a másiknak teret adó aktus (Greshake) vagy az Atya őskenózisa és a Fiú tőle való elválasztottsága (Balthasar), vagy a Fiú Atyától való önmaga megkülönböztetése révén áll fenn (Pannenberg) — alapozza meg és fogja át Isten és a világ lényegi különbségét s a teremtménynek a Teremtőhöz képest más-létét. Az intratrinitárius differencia a lehetőségi föltétele és alapja az Isten és a világ, valamint a világon belüli létezők közötti különbségek fennállásának, megfelelő értelmezhetőségének és pozitív értékelésének. 3.4.2 A teremtés szabadsága mint a szentháromságos lét alapvető ingyenességéből fakadó ingyenesség Balthasar a szabadság és a szükségszerűség szembeállítását sem tartja mindenestül kielégítőnek, s helyettük szívesebben használja az ingyenesség kifejezést. Istennel kapcsolatban a szabadság nem lehet önkény vagy puszta végtelen választási lehetőség, a szükségszerűség pedig nem lehet külső vagy belső kényszer. Mivel Isten az abszolút szeretet,45 ezért szabadsága a szeretet szabadsága, „szükségszerű” aktusai pedig a szeretet szabad aktusai. Isten abszolút szeretetében, mely azonos az isteni lényeggel, és nincs önmagán kívüli alapja, szabadság és szükségszerűség egybeesnek.46 Az „ingyenesség”-fogalom Balthasar- nál voltaképpen a szabadság és a szeretet egyeredetűségét fejezi ki: a szabadságból fakadó szeretetet és a szeretetből fakadó szabadságot. A szükségszerűség és szabadság fogalompár helyett Balthasar a belső, isteni, szentháromságos élet alapvető(bb), végső ingyenessége (Fundamentalehre, letzte Gratuität) és a teremtés — tehetjük mi hozzá: levezetett, megalapozott - ingyenessége között különböztet. A teremtés ingyenessége többet jelent, mint puszta nem-szükségszerűséget, kényszermentességet vagy tetszőleges választási lehetőséget. Az isteni szabadság végtelen lehetőségei a teremtésre nézve mindig a már megvalósított, örök isteni szeretet életén belüli szabad lehetőségek.47 Véleményünk szerint a Szentháromság belső életére, az immanens eredésekre alkalmazott „alapvető ingyenesség” balthasari kifejezés következetes és szerencsés, mert használatával elkerülhető a természeti szükségszerűség/szabad akarat rossz alternatívája. Ha az isteni lényeg az abszolút szeretet, akkor Isten belső élete, mint az isteni személyek eredésének örök eseménye, nem jelenthet sem a szabadság és akarat ellenére vagy anélkül megvalósuló természeti szükségszerűséget, sem az akaratnak a merőben választási lehetőségét, netán szeszélyességét. Az abszolút szeretetből szabadon és mégis egyértelmű magától értetődőséggel, végTD IV, 58; TL II, 127. 46 TD IV, 72. „Ennek a könyvnek az egész gondolatmenete annak megmutatására törekedett, hogy az isteni szabadság végtelen lehetőségei mind a szentháromságos különbségeken belül vannak, s így a szabad lehetőségek Istennek mindig megvalósított örök szeretet-életén belül vannak ...” TD IV, 465. 62 TEOLÓGIA 2006/1-2
