Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
OROSZ ATANÁZ ■ Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... csak „végcélként” számíthat az Istenhez hasonulásra (ÓpotCOGlQ).21 Az Istenhez való hasonlatosság kifejtésénél viszont Philón nem a legkézenfekvőbb bibliai helyekre hivatkozik, s ezzel kapcsolatban már célzást sem tesz a Logosz közvetítő szerepére. Az istenképiség bibliai kifejezésmódjával szemben22 itt szinte kizárólag idegen anyaggal volt dolga: stoikus, künikosz, püthagoreus és főként platóni gondolatokat dolgozott föl. 3. A SZÍR-KISÁZSIAI BIBLIAÉRTELMEZÉS A teremtéstörténet keresztény elemzése23 viszanyúlik Antiochia ősi hagyománykörébe, s itt független maradt Philón allegóriáitól. A szemita antropológia képviselői sohasem állították élesen szembe a kettős teremtéselbeszélést, s nem ragaszkodtak a test-lélek dualizmusához. Az emberi test náluk nincs kizárva az istenképiségből. Isten az egész embert saját kezűleg ruházta föl uralkodói méltóságával, s nyilvánvalóan „az ember már rögtön létrejöttekor megkapta a képmást (eikón — EÍKGOV), míg a hasonlóságot (homoiószisz - ÓpoÍGűGU;) csak később nyerheti el, tökéletesedése mértékében”24. A keresztény hasonulásigényt alapozza meg a teremtéstörténet magyarázatában Szent Theophilosz, Antiochiai Szent Ignác ötödik püspökutódja. Szerinte Adám gyermekként jött e világra, mert Isten az engedelmessége révén akarta őt fokról fokra tökéletesíteni. Az ember önmagában „közbülső lény: se nem egészen halandó, se nem egészen halhatatlan”, hanem szabadsága folytán mindkettőt befogadhatja. Ha engedelmességben tökéletesedik, „istenivé nyilvánítja s örök életet nyervén még a mennybe is feljuthat”, ellenkező esetben viszont egyenest „a halálba rohant”. Isten szeretete azonban ekkor sem hagyja el: a büntetéssel, a kiűzetéssel is újabb esélyt ad neki a halhatatlanságra, átistenülésre, az új meghívás elfogadására.25 Ez a józan bibliaértelmezés teljesen eltorzult a gnosztikusok antropológiájában, ahol a „kép” egyeduralma olykor még a Biblia általuk idézett szövegéből is kiszorította a „hasonlóság”-ot. Az igazi Kép, az égi Anthróposz hasonmásainak körén kívül a „pszü- khikus” nem bevatottakon legföljebb ámyszerű képmás nyomai fedezhetők föl.26 Valen- tinosz rendszere egyenesen az ószövetséget támadva értelmezte a Tér 1,26 két kifejezését.28 Isten képére teremtett lénynek tekinthető ugyan minden anyagi ember; a maga hasonlatosságára azonban csak az isteni lélekkel fölruházott és szellemi állapotra hivatott gnosztikusokat alkotta Isten.28 Ezzel szemben kellett az igazhitűeknek tisztázniuk, hogy milyen Isten(-ember) is volt az, akinek képére jött létre az ember.29 De opif. mundi 144, amely sztoikus hatásokat tükröz. 22 Merki, H., Ojio'uüoiq 0ECO. Von der platonischen Angleichung an Gott, Freiburg 1952. 44. 23 A teljes értelmezéshez vö. A görög atyák Bibliája korabeli értelmezésekkel. I. A Teremtés könyve 38-40, ill. Neri, U. (acura di), Genesi Versioné uffidale italiana confrontata con ebraico masoretico, greco dei Settante, siriaco della Pe- shitta, latino della Vulgata, Targum, Commenti, Bologna 1995, 18-20. Alexandriai Kelemen foglalta így össze a kisázsiaiak exegézisét a Strom. II, 131,4-ben. 25 Autolükoszhoz, 2,24-27. f., in Vanyó, L., (szerk.) A II. századi görög apologéták, (Ókeresztény írók 8), Budapest 1984 (ezentúl = Óí 8), 480-248. 26 Vö. Filoramo, G., Agnoszticizmus története, Budapest 2000, 205-209. 27 Exc. Th. 50,1 és 50,54. Vö. Jervell, J., Imago Dei, Göttingen 1960, 167. Filoramo, G., op. cit., 225 ezzel kapcsolatban idézi Valentinosz tanítványát, Tolomeoszt is, aki szerint a hasonlóság a „pszükhikus” ember zavaros és folyékony anyagból való teremtésének következménye. 28 Merki, H„ Art. Ebenbildlichkeit, in RAC IV, 467. Rapon, S., II téma delVimmagine-somiglianza nell’antropologia dei Padri, in Ancilli, E. (dir.), Térni di antropológia teologica, Roma 1981, 270—280. 30 TEOLÓGIA 2006/1-2
