Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)

2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében

4.5. Mikor beszélhetünk a Katolikus Egyház elhagyásáról? Itt három kategória világos vázolásával lehet ezt a fogalmat pontosítani. Van olyan kato­likus személy, aki különböző okoktól vezettetvén nem gyakorolja a vallását. Ez nagy vonalakban egyet jelent a kultikus életből való távolmaradással, esetleg az egyház anyagi támogatásától való tartózkodással. Ám az ilyen személy nem tagadja katolikus voltát. Természetesen ez a helyzet a normálistól eltérő, hiszen a hívő életében meghatározó a vallási közössége kultikus és közösségi életében való részvétel. Oka lehet ennek az ano­máliának a kellő hitoktatás, családi vallási légkör hiánya vagy személyes okok, pl. az illető összeveszett a plébánossal, a hitoktatóval, s haragját, egyet nem értését így fejezi ki. A második kategória az olyan katolikus helyzetét kívánja megvilágítani, aki nem egyszerűen megtagadja katolikus hitét, hanem aki nyilvánosan a katolikus hit elleni ki­jelentéseket tesz, netán egyházellenes nézeteinek ad hangot a sajtóban. Ez a személy már ún. közismert módon elhagyta a Katolikus Egyházat. Ez az elhagyás ténylegesen fennáll, ám az illető nem lépte meg azt a jogcselekményt, ami révén az Egyház elhagyásának jog­következményei is beállnának. Ez akkor áll be például, ha az illető más vallási közösség­be formálisan belép, vagy a Katolikus Egyház illetékese előtt kijelenti, hogy el kívánja hagyni az Egyházat. Ez egy egyoldalú jogcselekmény, mely nem igényli senki jóváha­gyását. így csak tudomásul lehet és kell venni. Természetesen ennek a cselekménynek is szabadnak, minden kényszertől, megtévesztéstől, tévedéstől és félelemtől mentesnek kell lennie. Az illető személy eszét elégséges módon kell hogy használni tudja. Az ilyen cselekmény oka pedig az Egyház lelkiismereti okok miatti teljes elhagyása. így, aki már nem vallja lelkében a teljes hitet, aki minden köteléket el akar szakítani az Egyházzal, s ezt a lelkiismerete mondja, erkölcsileg köteles az Egyház formális aktussal való elhagyá­sára. Természetesen a jövőben, ha rátalál a teljes hitre, úgy visszatérhet a Katolikus Egy­házba, amennyiben kéri oda a felvételét és leteszi a hitvallást. Akit a Katolikus Egyház hatósága a kiközösítés büntetésével sújtana, az a személy ugyanakkor nem kerül automa­tikusan kívül a Katolikus Egyházon, attól függően, mi volt az a bűncselekmény, ami miatt rá kiszabták vagy kinyilvánították a kiközösítés büntetését.36 Csak akkor kerül az illető kívül a Katolikus Egyházon, ha bűncselekménye a hit elleni bűncselekmények valame­lyike volt, így az eretnekség, a hitehagyás és a szakadárság esetében. Ezek a bűncselekmé­nyek egyúttal egyenértékűnek tűnnek az Egyház formális aktussal való elhagyásával. Bár elképzelhető, hogy az illető nem akarja elhagyni az Egyházat, ám ha lényegi hitelvet ta­gad, objektív értelemben ő maga zárta ki magát a Katolikus Egyház teljes közösségéből. Nem egyszerű a megválaszolása annak a bonyolult problémának, ha mondjuk ka­tolikus szülők hagyják el a Katolikus Egyházat, akkor milyen vallásúak lesznek a gyer­mekeik? Nagykorú esetén egyszerű a válasz, mivel a gyermek szándéka a meghatározó. Hasonlót kell mondanunk a tizennegyedik évét betöltött kiskorúról is, s vélelmezhető abbéli szándéka, hogy marad a Katolikus Egyház tagja. Ugyancsak ezt kellene monda­nunk a hétévesnél idősebb, de tizennégy életév alatti kiskorúról is, vélelmezhető róla az, hogy katolikus marad, mivel ki van véve e téren a szülői hatalom alól. A probléma iga­zán a hét év alatti gyermek vallási hovatartozásának eldöntése. Úgy tűnik, hogy az „egy­szer katolikus mindig katolikus” elve érvényes, ám ténylegesen ezzel verseng a szülőknek lelkiismeretük szerint való nevelési kötelezettségükkel. így ha a gyermek vallástalanul, vagy ha más vallásban nevelkedik, úgy a későbbi vonatkozó jelentős jogcselekményei az irányadóak. A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében ■ KUMINETZ GÉZA 36 Erdő Péter: A katolikus, a megkeresztelt és a katolikus egyházzal teljes közösségben levő krisztushívő, In Iustum Aequum Salutare. Jogtudományi Folyóirat 1 (2005) 20—21. TEOLÓGIA 2006/1-2 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom