Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában SZÉKELY LÁSZLÓ B) A kozmosz alkalmassága az emberi életre a természeti törvényektől és a természeti számoktól egyaránt függ, de ezen utóbbiak értéke levezethető az előbbiekből, s így végeredményben a természeti törvények alapján minden levezethető. (Ma nem ez a helyezet, de a természettudósok abban reménykednek, hogy egyszer majd eljuthatnak ide.) C) A kozmosz alkalmassága az emberi életre a temiészeti törvényektől és a természeti számoktól egyaránt függ, s a természeti számok nem vezethetőek le a természeti törvényekből. Ezért a természeti törvények önmagukban nem elégségesek a kozmosz emberi életre való alkalmasságának természettudományos megmagyarázására. (Ez a tudomány jelenlegi állapota.) Könnyű belátni, hogy bármely lehetőség is teljesülne, a természettudomány egyik esetben sem adhatna valódi választ az antropikus kérdésre. Ugyanis az antropikus kérdés nem csupán a természeti állandókra, hanem a természeti törvényekre is vonatkozik. így az A) esetben a következő kérdéssel szembesülnénk: miért pont olyanok a természet törvényei, hogy azok összjátéka (a természeti állandók konkrét értékétől függetlenül is) emberi életre alkalmas kozmoszhoz vezet? Az a kérdés, hogy a világegyetemben pl. miért érvényesek Albert Einstein relativitáselméletének összefüggései, nem sokban különbözik attól a kérdéstől, hogy a mértékegység nélküli gravitációs állandó, vagy a kozmológiai állandó értéke miért pont az emberi életföltételek biztosításához szükséges értéktartományba esik. Valójában a természettudomány csupán megállapíthatja a természeti törvényeket, s ezek egy részét levezetheti eredendőbb és általánosabb törvényekből, de arra, hogy a legáltalánosabb és legeredendőbb természeti törvények miért érvényesek egyáltalán, sohasem adhat választ, mert az ezekre vonatkozó kérdés logikailag és fogalmilag kívül esik a természettudományon. A B) esetben ugyancsak megmaradna az előbbi, a természettörvények összjátékára irányuló kérdés, de az kiegészülne azzal a konkrét részkérdéssel, hogy ez az összjáték miért pont olyan, hogy a természeti számoknak az emberi életre alkalmas kozmoszhoz szükségesek speciális értékei következnek belőlük? így azok a természettudósok és filozófusok,, akik a jelenlegi, a C) esetben leírt állapothoz rendelik az antropikus kérdést és az erős antropikus elvet, s úgy próbálják meg kiküszöbölni ezen utóbbit, hogy a C)-ből a természeti számok levezetésére törekedve a B) állapotba szeretnének áttérni, kétszeresen is tévednek. Egyrészt itt nem megismerésbeli, hanem ontológiai kérdésről van szó: ha a világ olyan, mint a C)-ben leírt ontológia, akkor az emberi vonatkozású — azaz „antropikus” — számértékek levezetésének hiánya nem a természettudományos megismerés hiányossága, hanem éppenséggel a kozmoszt leíró helyes állapot. Ela pedig történetesen kiderülne, hogy a világot mégiscsak a C) ontológia jellemzi, s ennek megfelelően előbb vagy utóbb megszületnének a hiányzó levezetések, ez egyáltalában nem érintené az antropikus kérdést és az erős antropikus elvet mint az antropikus elvre adható válaszok alapsémáját: azok nem természettudományhoz, hanem a metafizikához tartoznak és az előbbiek szellemében továbbra is érvényben maradnának. Azt, hogy a természeti törvények - a természeti állandókkal vagy azoktól függetlenül — miképpen hoznak létre emberi életre alkalmas kozmoszt, a természettudomány föltárhatja és leírhatja. Mi több, mindennek a vizsgálata kifejezetten a természettudomány föladata. Ám arra, hogy a végső természeti törvények miért olyanok, amilynek, s így miért éppen a mi kozmoszunk következik belőlük, sohasem adhat választ a természettudomány, mert ez „fizikán túli” — metafizikai — kérdés. Ezért igazuk van az erős antropikus TEOLÓGIA 2006/3-4 193
