Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
I SZÉKELY LÁSZLÓ Az antropikus kozmológiai elv — „Miért nő a fű, hogy majd elszárad, s miért szárad el, hogyha majd újra nő.” (Babits Mihály: Esti kérdés) 1. BEVEZETÉS Az antropikus kozmológiai elv — a továbbiakban az egyszerűség kedvéért „antropikus elv” — az elmúlt negyedszázadban vált a természettudomány és a filozófia, illetve a természettudomány és a vallás viszonyával foglalkozó értekezések kedvelt témájává. Az ezalatt keletkezett gazdag irodalom ismeretében rögtön fölvetődik a kérdés, hogy érdemes-e foglalkozni még vele, érdemes-e újabb tanulmánnyal bővíteni a rendelkezésünkre álló értekezések bőséges sorát? Annál is inkább jogosnak tűnik ez a kérdés, mert az antropikus elvvel kapcsolatos viták napjainkban lecsengeni látszanak. Ma már közel sem foglalkoznak oly gyakran és intenzíven vele, mint a korábbi években: úgy tűnik, mintha pro és kontra minden lényegeset elmondtak volna vele kapcsolatosan. Az elmúlt években azonban mégiscsak történt valami e területen, ami figyelmet érdemel. Míg korábban az antropikus elv ellenfelei annak fölösleges, értelmetlen és tudományosan illegitim voltát hangsúlyozták, vagy éppen a világegyetemek sokaságának fantasztikus hipotézisével igyekeztek annak jelentőségét csökkenteni, az utóbbi időben olyan tanulmányokkal is találkozhatunk, amelyek az elv meghaladását, „kimúlását” ünnepük. Ha korábban az ateista elkötelezettségű természettudósok és filozófusok számára az antropikus elv kellemetlen teherként jelent meg, s csak reménykedtek abban, hogy a természettudomány fejlődésével sikerül majd eltávolítaniuk azt, ma vannak, akik úgy vélik, hogy ez az állapot már bekövetkezett vagy hamarosan bekövetkezik.1 Előadásomban ehhez a problémakörhöz szeretnék hozzászólni. Ám nem úgy, hogy az antropikus elv meghaladásával kapcsolatos most említett állítást közvetlenül bírálom, hanem a témakör filozófiai elemzésével. Az antropikus elv filozófiai kontextusával fogok foglalkozni: azzal a kontextussal, melyben ez az elv egyesek számára „lidércnyo- más”-ként jelent meg, míg mások azt új istenérvként üdvözölték. Tanulmányom címe ennek megfelelően filozófiai elemzést ígér, s nem a tárgykört aktualizáló, naprakész vi- * * A szerző ezúton köszöni meg az OTKA-nak, hogy a T/F 046-261 OTKA számon támogatta a jelen tanulmány megszületését. 1 PL: Kane, Gordon L., Malcolm J. Perry, and Anna N. Zytkow (2002). “The Beginning of the End of the Anthropic Principle.” New Astronomy, Volume 7, Issue 1, (January 2002) 45—53. o. TEOLÓGIA 2006/3-4 • XL (2006) 185-199 185
