Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
ROZSA HUBA JHWH az egyetlen Isten-A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) egy kisebb egység keretében, három halálra méltó cselekedet felsorolásban található (Ex 22,17—19)37. A jogi kijelentés jelenlegi formája az idegen istenek tilalmáról szó szerinti fordításban így hangzik38: „Aki isteneknek áldoz irtassák ki, kivéveJHWH-nak egyedül” (Ex 22,19). A rövid és tömör kijelentés eredeti alapformája (Ex 22,19a)39 (aki isteneknek áldoz irtassák ki) összeköti a tettet (áldoz) és a következményt (irtassák ki). A bűnös cselekedet, az idegen istenek tisztelete, amely kultikus terminológiában megfogalmazott (fOT áldoz, áldozatot mutat be). Az istenek (□TŐN) többes számban értendők és az idegen vagy más isteneket jelentik. Az Ex 22,19a szerzője valószínűleg még nem ismerte a gyakran használt „más istenek” (D’inX DTfrX) formulát40, de az alapformát később kiegészítették (Ex 22,17b: kivéve JHWH-nak egyedül), s ezzel egyértelművé tették az alapkijelentés szándékát. Tehát az istenek (DYfrX), az idegen vagy a más isteneket jelenti, és a kiegészítés valószínűleg deuteronomisztikus redakcióból ered, amely JHWH kifejezetten for- mulázott kizárólagos tiszteletét a Szövetség könyve középpontjába akarta helyezni. Mint már említettük a szöveg a JHWH-tisztelet ellen elkövetett bűnös tettet a kultikus terminológiával fogalmazza meg (áldozni), s ezzel csupán egy meghatározott, látható, nyilvános cselekményt zár ki. A biblikus hagyomány szövegei egyéb tiltott cselekményeket is megjelölnek a más istenek tiszteletével összefüggésben41. Mindez arra utal, hogy a kizárólagossággal ellentétes cselekedeteket a körülményeknek megfelelően alkalmazták. Ugyanez a helyzet figyelhető meg a JHWH privilegikus jogának nevezett ún. kultikus dekalógus (Ex 34,10-26) esetében42 is. A jogi szöveg középpontjában áll JHWH tiszteletének kizárólagossága, azaz JHWH igénye, hogy Izrael csak őt tisztelje, és ezt Iz37 Az Ex 22,17-19 részletes elemzését lásd Schwienhorst-Schönberger, L., Bundesbuch, 284—286., 310-330; — Houtman, C., Das Bundesbuch. Ein Kommentar, Leiden 1997, 217—224. Az Ex 22,19 elemzését lásd Schwienhorst-Schönberger, L., Bundesbuch, 316-322; - Houtman, C., Bundesbuch, 223—224. Ősibb a deuteronómiumi oltártörvénynél (Dt 13), lásd Schwienhorst-Schönberger, L., Bundesbuch, 320. 40 Schwienhorst-Schönberger, L., Bundesbuch, 320. A későbbi eredetű fordulatok már a tiltott cselekedetek más fajtáit is megemlítik mint pl. idegen istenek nevét (dicsérőleg, megvallóan) említeni, vagy „segítségül hívni”, „ajkára venni” (Ex 23,13; vö. Józs 23,7), istenek előtt „leborulni”, vagy nekik „szolgálni” (Ex 23,24; 2Kir 17,35 vö. Lev 19,4; 26,1; Dt 13,7. 14 stb.). JHWH privilégikus joga (Ex 34,10—26) a Pentateuchus-hagyomány összefüggésében az aranyboijú imádásának elbeszélése után áll (Ex 32). Amikor Mózes lejön a kinyilatkoztatás hegyéről, és látja a nép hűdenségét, összetöri a tíz parancsolatot tartalmazó kőtáblát. Isteni utasításra azonban újakat kell készítenie, hogy azokat ismét felvigye a hegyre és ott JHWH leírja a tíz igét, miként az első táblákra. Fent a hegyen azonban nem a tíz parancsolat, hanem JHWH szavaiként jogi rendelkezések hangzanak el JHWH és Izrael viszonyáról (Ex 34,10-26). Az eredetileg önálló jogi szövegeket a redakció a Sinai szövetségkötés keretébe vonta be (Ex 34,10. 27. 28), hogy ezzel JHWH és (a jelenlegi formában Mózes által képviselt) Izrael kapcsolatát szilárd alapra helyezze s mint jogviszonyt mutassa be. JHWH és Izrael kapcsolatának mibenlétét, s Izraelt többi népektől megkülönböztető és önazonosságát deklaráló alapkijelentés szerkezetileg a jogi szövegek első részében található (12-16. v.). Az ősi jogi szövegJHWH privilégikus jogát jelenti ki, vagyis Izrael teljesen lefoglalt és elkülönített JHWH tiszteletére. Középpontjában áll JHWH tiszteletének kizárólagossága, azaz JHWH igénye, hogy Izrael csak őt tisztelje, és ezt Izraelnek kötelessége elismerni (14. v.). Az Ex 34,10-28 feldolgozását lásd E. Otto, Das Mazzotfest in Gil- gal, BWANT 107, Stuttgart 1975; -J. Halbe, Das Privilegrecht Jahwes. Ex 34,10-26, FRLANT 114, Göttingen 1975; — J. Scharbert, Jahwe im frühisraelitischen Recht: Gott der einzige, E. Haag szerk., QD 104, Freiburg i. Bg, 1984, 160-183 old.; - F. Crüsemann, Die Tora. Theologie und Sozialgeschichte des alttestamentlichen Gesetzes, München 1992, 138—170.; - Schreiner, J., Kein anderer Gott! Bemerkungen zu Ex 34,1—26, in: Wer ist wie Du, HERR, unter den Göttern? FS O. Kaiser, I. Kottsieper stb. szerk., Göttingen 1994, 199-213.; - Hossfeld, F. L., Das Privilegrecht Ex 34,11—26, in der Diskussion, in: Recht und Ethos im Alten Testament. Gestalt und Wirkung, FS H. Seebass, S. Beyerle szerk., Neukirchen—Vluyn 1999, 39—59. 172 TEOLÓGIA 2006/3-4
