Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A magyar katolikus teológia a II. Vatikáni Zsinat után
KRANITZ MIHÁLY A magyar katolikus teológia a II. Vatikáni Zsinat után 4. ÖNÁLLÓ MAGYAR TEOLÓGUSOK A II. VATIKÁNI ZSINAT UTÁN Gál Ferenc (1915—1998) a dogmatika professzora az elmúlt negyven év legtermékenyebb teológus írója volt, akinek tömör stílusú művei az egész teológiai tanrendszert felölelték.24 Egyfajta szintézisre való törekvéssel igyekezett olyan kérügmatikus teológiát létrehozni, mely papok és világiak nemzedékeit formálta. A hagyományos skolasztikából indult el, de korának szinte minden jelentős, főleg német teológusait is olvasta.25 1940-ben Szabó Vendel professzornál iga meg doktori dolgozatát XI. Piusz pápa teológiája címen.26 A hagyományos és az új teológiai eszméket is beépítette rendszerébe, de gondosan ügyelve teológiája belső egyensúlyára.27 Egri teológiai tanár korában (1954—1959) sokszorosított példányokban kiadta az Újszövetségi Szentírás magyarázatát. Később pedig, élére állt a teljes Biblia magyarra fordítása megvalósításának (1973).28 Teológiai előadásaihoz sokat merített Maurizio Flick—Alszeghy Zoltán: Anthropologia Thelogica (Róma 1967) című művéből, illetve a zsinat után megjelent Mysterium Salutis (1965—1976) köteteiből, mely alkalmazta a tudományos módszert a kinyilatkoztatás forrásainak értékelésénél és figyelembe vette a profán tudományok vívmányait a hit előzményeinél.29 Azoknak a nyugatra távozott magyar papoknak, akik kifogásolták, hogy a magyar teológia nem ad megfelelő választ a marxizmusra és az ateizmusra, és szóvá tették, hogy a magyar teológiában nincs eredetiség, mert nem vállalkozik önálló kutatásra, hanem megelégszik a világegyházban meglévő eredmények átvételével, Gál Ferenc határozottan válaszol: „Itt eleve nincs talaja az egyénieskedő vagy elaprózott teológiai irodalomnak. A marxista ideológiával való vita soha sem érdekelte a hívő közösséget. Az megmaradt néhány filozófus foglalkozásának. Az egyház számára az volt a járható és eredményes módszer, ha a hitét pozitívan kifejti, megalapozza, és kedvet csinál annak követésére.”30 Első népszerű dogmatika könyve 1960-ban jelent meg, „ami nem volt más, mint az új teológiai követelmények alapján összeállított rövid dogmatika a világiak számára.”31 Flíresek voltak a Sík Sándortól (1889—1963) átvett konferenciabeszédei, melyeket a budapesti Egyetemi templomban 1962-től tartott, az adventi és a nagyböjti időszakban. Ezek a beszédek nemcsak prédikációk, hanem teológiailag is igényes előadások voltak, és később könyv alakban is megjelentek.32 Gál Ferenc vallotta, hogy „az igehirdetés és a teológiai előadás csak akkor számíthat elfogadásra, ha nem véleményeket közöl, hanem 24 Gál, F., Idő az örökkévalóságban, SZÍT, Budapest 1964, Uő., A hit ébresztése, SZÍT, Budapest 1966; Uő., Istenről beszélünk, SZÍT, Budapest 1969; Uő., A teremtett és megváltott ember, SZÍT, Budapest 1970; Uő., A kinyilatkoztatás, SZÍT, Budapest 1971; Uő., A teológus az egyházban, SZÍT, Budapest 1973; Uő., Az örök élet reménye, SZÍT, Budapest 1975. 25 Gál Ferenc a Teológia első számában vázolja a II Vatikáni Zsinat alapján a teológia jövőjét és ezzel a magyar teológia számára is irányt mutat, egyaránt utalva Rahner és Balthasar művére. Vö. Gál, F., Új utak a teológiában, in Teológia (1967/1), 5-13. 26 Szabó Vendel 1926-1941 között volt az Alapvető Hittan tanszék professzora. 27 Vö. Fila, B., Gál Ferenc teológiája, in Vigilia (1999/3), 163. 28 Vö. Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, SZÍT, Budapest 1973. 29 Vö. Gál, F., Új utak a teológiában, in Teológia (1967/1), 5—13. 30 Vö. Gál, F., A magyar katolikus papság, in Magyar Katolikus Almanach II.: A Magyar Katolikus Egyház élete 1945-1985, SZÍT, Budapest 1988, 103. 31 Uo. 103. Vö. Gál, F., Katolikus hittételek, SZÍT, Budapest 1962. 32 Vö. A hit ébresztése (1966), Zsinat és kotforduló (1968), A teológus az egyházban (1973), Úton a teljességfelé (1977). 136 TEOLÓGIA 2006/3-4
