Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A magyar katolikus teológia a II. Vatikáni Zsinat után
I KRÁNITZ MIHÁLY A magyar katolikus teológia a II. Vatikáni Zsinat után I. TEOLÓGUSNEMZEDÉK ÉS TEOLÓGIA A II. VATIKÁNI ZSINAT ELŐTT A teológus mindig saját kora nyelvén fejezi ki a tapasztalaton túli valóságot. Két veszélyt kell elkerülnie: ne hódoljon a kor divatos filozófiájának, elveszítve a hitigazság tartalmát, de ne is hódoljon be valamely gondolkodásformának az abszolút igazság kifejezéséhez.1 A XX. század első felében ennek az elvnek a szellemében egy igazi teológus generáció bontakozott ki ennek az elvnek a megvalósításában. Schütz Antal, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Trikál József, Horváth Sándor, Kühár Flóris, Radó Polikárp, Marczell Mihály, Artner Edgár, Kecskés Pál, Takács József, Aistleitner József, Szörényi Andor meghatározó egyéniségei voltak a magyar teológiai gondolkodásnak.2 Az 1945-től kezdődő szisztematikus egyházüldözés azonban nem tette lehetővé ennek a folytatását és a II. Vatikáni Zsinat felé tartó teológiai irányzatok követését. Inkább a zsinati tanítás továbbadásában találunk neveket, akik nemzetközi szinten is megállták a helyüket.3 A magyar teológia 1945-1965 között elődeinek szellemi örökségéből táplálkozott. Főpapjaink is csak korlátozott létszámban és megfigyelés mellett vehettek részt a zsinat munkájában.4 Franz König bíboros eljuttatta Mindszenty József bíboros budapesti fogságába a zsinat előkészületi anyagait, ám ő akkor a magyar egyház helyzetét sokkal fontosabbnak tartotta ennél.5 Negyven éven át az egyház s annak teológiája is súlyos külső nyomás alatt állt és élt.6 1 Alszeghy, Z., Bevezetés a teológiába, in Teológiai Vázlatok III., SZÍT, Budapest 1983, 12. Főképp a keresztény filozófia tárgyköréből, napjaink filozófusai a magyar filozófia XX. századi történetéhez sorolják Schütz Antal, Trikál József és Horváth Sándor nevét. Vö. Hanák, T., Az elfelejtett reneszánsz: a magyar filozófiai gondolkodás századunk elsőfelében, Göncöl, Budapest 1993. Stefan László Eisenstadt-i püspök előszavával már a zsinatot követő években megjelent külföldön élő magyar teológusoktól egy összeállítás a II. Vatikáni Zsinatról: Zsinati Munkaközösség (München), A II. Vatikáni Zsinat, 1967. A szerzők többek között: Weissmahr Béla, Nemesszeghy Ervin, Béky Gellert, Hegyi János, Morei Gyula. Idehaza Gál Ferenc vette sorra és ismertette a zsinati dokumentumokat: Vö. Gál, F., Zsinat és korforduló, SZÍT, Budapest 1968. Lásd még: Vitányi, Gy., A II. Vatikáni Zsinat, Ecclesia, Budapest 1967. Vö. Saád, B., A zsinat budapesti szemmel, Vigilia, Budapest 1967. Lásd még: Fejérdy, A., La presenza ungherese alia prima sessione del Concilio Vaticano II. Formazione ed attivitá della delegazione secondo le fonti statali ungheresi (1959-1962), in Archivium Historiae Pontificiae 42 (2004), 85-203. Riport Franz König Bécs kiérdemesült érsekével, in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962-2002, (szerk. Kránitz, M.), SZÍT, Budapest 2002, 14: „Bár természetesen, mint bíboros meghívást kapott a zsinatra, mégis azt mondta: Szeretem hazámat és itt akarok maradni.” 6 Szennay, A., A közelmúlt hazai teológiája, in Vigilia (56), 1991, 173. TEOLÓGIA 2006/3-4 • XL (2006) 133-149 133
