Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
HARSÁNYI OTTÓ ■ A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása szemben támasztott irreális elvárásoknak.68 A mai hatékonyságközpontú társadalom által befolyásolt párok túl sokat várnak el párjuktól, amely elkerülhetetlenül az elégedetlenség és az elkeseredés érzését váltja ki, és így negatív módon befolyásolja a párkapcsolat egészét. Ezek a túlzott elvárások nagyban függnek a pár lelki kultúrájától, istenkapcsolatuktól vagy ezek hiányától. Egy kiegyensúlyozott élet során a kiemelkedően pozitív élmények viszonylag ritkán történnek. Ernest Hemingway az Akiért a harang szól című regényében az idős cigányasszony, egy partizán felesége, Pilar beszél Robert, egy fiatal amerikai katona szerelmi történetéről. Megmozdult a föld — mondta Mária, anélkül, hogy az asszonyra nézett volna. — Valóban, valami olyasmi történt, amit nem tudok elmondani neked. — így történt - mondta Pilar, és hangja most szeretetteljes és meleg volt, a hatalmaskodás legcsekélyebb jele nélkül. Robert Jordan azonban észrevette, hogy homloka és felső ajka tele volt izzadságcseppekkel. — Valóban így volt, valóban. — Igaz — mondta Mária, miközben harapdálta a száját. — Persze, hogy igaz — mondta szeretetteljesen Pilar. [...] — ...Amikor fiatal voltam, úgy mozgott a föld, hogy úgy éreztem ide-oda inog a térben, és attól féltem, hogy elsüllyedek. Ma este is így történt. — Nem mondasz igazat — mondta Mária.-Valóban? - kérdezte Pilar —, nem mondok igazat? A föld nem mozdul meg háromnál többször egy ember életében. Valóban megmozdult? — Igen — mondta a lány. — Valóban. — Neked is, Angol? — mondta Pilar Robert Jordánra nézve. — Ne hazudj! — Igen — válaszolta ő is. — Valóban.-Jól van — mondta Pilar. — Jól van. Ez már valami.”69 Valójában az ember vágyai mindig nagyobbak, mint azok tényleges és időleges beteljesülése. Valamilyen módon arra vagyunk ítélve, hogy egy „utópikus túlzás” feszültségében éljünk és a beteljesülés hiányától szenvedjünk. Végtelen vágyat táplálunk magunkban, de ugyanakkor egy fájdalmas hiányt is megtapasztalunk, amely nem más, mint vágyaink soha nem tökéletes beteljesülése. A hagyományos valláskultúra magyarázatot tudott adni a határt nem ismerő emberi vágyak és a véges beteljesülés közötti fájdalmas feszültségre, és az élet kultúráját ültette az emberek leikébe, amely értelmet adott és megkönnyebbülést hozott. Az emberi vágyak végtelensége a keresztény hagyományban az Istenre irányultság jele, hiszen az ember úgy lett megalkotva, hogy Teremtője után vágyakozzék és végső vágyai nála teljesüljenek be. „Nyugtalan a mi szívünk mindaddig, amíg Istenben nem talál nyugalmat”, fejezi ki ezt a tapasztalatot Szent Ágoston sokat idézett gondolata. 68 Vö. J. Willi, Ko-Evolution: die Kunst gemeinsamen Wachens, Rowohlt, Reinbek bei Hamburg 1985, 19892, 199P, 1994*, 2000s. Lásd még: Id., Die Zweierbeziehung: Spannungsursachen, Störungsmuster, Klärunsprozesse, Lösungsmodelle; Analyse der Paarkonflikt: das Kollusions-Konzept, Rowohlt, Reinbek bei Hamburg 1979, 2000“. 69 E. Hemingway, For Whom the Bell Tolls, Scribners’s Sons, New York, 1940, 1995; olasz ford. (Maria Napoli- tano Mártoné), Per chi suona la campana, Oscar Mondadori, Milano, 1996 (Oscar classici moderni, n. 123, első kiadás), 13. fejezet; magyar ford. (Sőtér István), Akiért a harang szól. Zrínyi Kiadó, Budapest 1957; Könyvmolyképző Kiadó (ford. S. I.), Szeged 2005. (Itt: saját fordítás olaszból, a dőlt betűs kiemelés tőlem). 128 TEOLÓGIA 2006/3-4
