Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
HARSANYI OTTO A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása Aki ezért helyesen szereti embertársát, azt kell nála elérnie, hogy ő is teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes elmével szeresse Istent. Ha úgy szereti Őt, mint saját magát, akkor így az Isten szeretetéhez vonz minden más szeretetet, amellyel az ember magát vagy másokat szeret. Az isteni szeretet nem tűri, hogy akár a legkisebb patak is eltéijen a saját folyásától, mert ezzel a veszteséggel saját maga is kevesebbé válna.45 A szülői hivatás megvalósításakor megerősödik, elmélyül és gazdagodik a házastársi kapcsolat.46 Valójában „a másoknak való önátadás logikája a maga teljességében magával hozza a gyermeknemzésre történő nyitottságot. A házasság így arra hivatott, hogy családdá válva még inkább önmaga kegyen.”47 Ebből következik, hogy az autentikus házasság az egyedül igazán megfelelő hely az emberi személy születése számára. Ha az élet értelmét a szeretet adja, akkor magának az életnek is szeretetben kell fogannia, és ott is kell befogadást nyernie. Az ember személyi természetébe van tehát írva, hogy az apaság és anyaság nem pusztán biológiai valóságok, hanem a szülői hivatás belső lényegében visszatükröződik a benne közreműködők személyi létének mélyebb jelentése.48 „Az emberi apaságban és anyaságban Isten máshogy van jelen, mint más nemzés esetében a ‘földön’. Valójában csak Istentől származhat az a ‘kép és hasonlatosság’, amely az ember sajátja úgy, ahogy az a teremtéskor történt. Az emberi nemzés így a teremtés folytatása.”49 Alfredo Marranzini a szülők Istennel való együttműködését a következő módon fogalmazza meg: Az ember nemzésekor nem elegendő a rendes közreműködés50, amellyel Isten jelen van a teremtmények minden megnyilvánulásában, továbbá azt sem gondolhatjuk, hogy Isten a lelket a semmiből teremti és később a szülők által előkészített testbe bocsátja. Az ember nem önmagukban is önálló összetevők konglomerátuma, hanem egységes, testben létező szubjektum. így Isten nem egy alacsonyabb rendű létezőt juttat el saját beavatkozásával egy ontológiailag magasabb szintre, hanem mint elsődleges ok eszközként használja fel az anyagot úgy, hogy a születő emberi személy Isten és a szülők közvetlen aktusának gyümölcse. A szülők úgy vesznek részt a gyermek nemzésében, hogy valójában fizikai, biológiai testtel rendelkező személy születésében működnek közre; Isten pedig úgy vesz részt ugyanebben a nemzésben, hogy szellemi lélekkel rendelkező teremtményt alkot. Isten közreműködése a szellemi lélek megalkotása tekintetében sajátosan teremtői tevékenység, amely különbözik a rendes isteni közreműködéstől, amellyel Isten jelen van minden létező saját természetének megfelelő tevékenységénél és különbözik az idők 45 Szent Ágoston, De Doctrina Christiana I. 23.22, in: PL 34, 27: „Quisquis ergo recte proximum diligit, hoc cum eo debet agere, ut etiam ipse toto corde, tota anima, tota mente diligat Deum. Sic enim eum diligens tamquam seipsum totam düectionem sui et illius refert in illam dilectionem. Dei, quae nullum a se rivulum duci extra patitur cuius derivatione minuatur”. Olasz ford., in Opere di Sant’Agostino, vol. VIII, Cittá Nuova, Roma, 1992, 32—33 (olaszból saját magyar ford.). Vö. LCS 7,7, in: 86 (1994) 876, EV 14, 183: „.. .az emberi szeretet saját természeténél fogva az apaságra és az anyaságra irányul. 47 LCS 12,12, in: AAS 86 (1994) 889, EV 14, 223. 48 Vö. LCS 6,2, in: AAS 86 (1994) 874, EV 14, 175: „Az emberi apaság és anyaság, bár biológiai szempontból sokban hasonlítanak a természet más létezőihez, lényegükben egy kizárólagos Istenhez való ‘hasonlóságot’ hordoznak, amelyen a család léte alapszik, mint emberi közösségé, mint szeretetben egyesült személyek közösségéé.” 49 LCS 9,2, in: A4S86 (1994) 878, EV\4, 191. „Concorso ordinario” az eredeti olasz szövegben. 122 TEOLÓGIA 2006/3-4
