Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Turay Alfréd: A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében
TURAY ALFRED A bibliai teremtéselbeszélés a biológiai evolúciós elmélet fényében egyetlen emberpártól való leszármazás tételét illeti, ahhoz a teológiának nem kell ragaszkodnia, hiszen az áteredő bűn tana éppúgy összeegyeztethető a poligenizmussal, mint a monogenizmussal. Ha a bűn terjedését nem a biológiai leszármazással, hanem az emberi kultúra fertőződésével magyarázzuk, teológiai szempontból nincs akadálya annak a feltevésnek, hogy egyszerre több állati egyed lépte át a hominizáció küszöbét. Rahner elgondolása teológiai szempontból kielégítő, s ugyanakkor szabad utat biztosít a szaktudományos kutatásnak és az evolúcióval kapcsolatos különféle tudományos hipotéziseknek is. A teológusoknak nem kell félniük a rahneri elgondolástól, mert az ember Isten általi teremtettségének dogmája ebben az elméletben is sértetlen marad: az önfelülmúlást biztosító isteni tevékenység ugyanis kizárólagosan isteni cselekvés (s mindig közvetlen), amely nem mehet át a teremtmény tulajdonába. A világ végső magyarázatát kereső teológusnak csupán arra kell ügyelnie, hogy gondolkodásába ne csempéssze vissza az úgynevezett „hézagpótló isten” fogalmát, amelyet a 19. században azért találtak ki, hogy ezzel tüntessék el a világ magyarázatából a tudományos ismeretleneket.57 Rahner arra figyelmeztet, hogy a teológus nem azért következtet az evolúció folyamatából Istenre, mert nem ért valamit, hanem éppen a folyamat érthetősége vezeti őt arra a gondolatra, hogy az evolúcióban értelmes tervezés, isteni szándék jut érvényre. A szaktudósok pedig bátran kutathatnak, s nem kell az evilági okok közé csempészett misztikus tényezőkkel vagy a „Deus ex machina” működésével számolniuk. Hiszen az evolúciót biztosító isteni tevékenység lényege éppen az evolúcióban részt vevő természetes tényezők autonómiájának biztosítása. Teilhard szavaival fogalmazva: Isten csak arra készteti a dolgokat, hogy maguk készítsék el önmagukat.58 — A tudomány emberei bátran magyarázhatják az evolúciót a véletlen és a szükségszerűség dialektikájával,59 modellezhetik a játék logikájával,60 vagy a matematikai káoszelméletekkel.61 A teológus mindig örömmel üdvözli ezeket a modelleket, mert számára csak az a fontos, hogy az evolúció folyamata érthető. Egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy Isten .játszik” az univerzumban: a statisztikai szabályt alkotó véletlenekre, a nagy számok törvényszerűségeire és a véletlenszerű tömegjelenségekben rejlő valószínűségekre építette az evolúció és a hominizáció folyamatát, hogy ezzel is figyelmeztessen életünk ajándékjellegére. Összefoglalás: Mivel a Biblia nem természettudományos mű, és nem az ember teremtésének hogyanjára válaszol, a darwini fejlődéselméletet és annak minden változatát össze lehet egyeztetni a teremtéselbeszéléssel. Az összeegyeztethetőség alapja az, hogy a jó teológus sosem abból következtet a világ értelmes Teremtőjére, hogy nem ért valamit, hanem éppen a természeti folyamatok érthetősége vezeti őt arra a gondolatra, hogy a világban s így az evolúcióban is valamiféle isteni elgondolás, szándék jut érvényre, minként ezt az „értelmes tervezés” filozófiai elmélete is állítja. — Ha megkérdeznének, a vitatkozó amerikaiaknak azt üzenném, hogy a darwini elmélet alternatívájaként ne oktassák az értelmes tervezés elméletét, mert ez valóban nem természettudományos, ha57 Valószínűleg ilyen „hézagpótló istent” tartott szem előtt Chr. Schönborn bécsi bíboros is, aki a New York Times 2005. július 7-i számában azt a kijelentést tette, hogy az irányítást nélkülöző, véletlenszerű folyamatként értett evolúció összeegyeztethetetlen a katolikus hittel (vö. Mérleg, 2005/3). La vision du passé (Oeuvres, III., 217. o.) 59 Vö. J. Monod: Le hasard et la nécessité (Paris, 1970. Seuil) 60 Manfred Eigen-Ruthild Winkler: A játék - Természeti törvények irányítják a véletlent (Budapest, 1981, Gondolat) Vö. Chaos and Complexity (Vatican, 2000, Vatican Observatory Foundation). 104 TEOLÓGIA 2006/1-2
