Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Ancsin István: Dráma és szabadság Hans Urs von Balthasar teológiájában
ember önrendelkezési képessége Isten ajándéka. Mindemellett magától értetődőnek tartják Isten szabadságát és személyes mivoltát is.31 b) A véges szabadság dialogikus pólusa A véges szabadság elemzésében tehát az autexousion, az önmagunkból való cselekvésnek a képessége a szabadság első, monologikus pólusa. A második, dialogikus pólust Balthasar így fogalmazza meg: „A szabadság egy 'semlegességbe' helyezettség, amely választhat, de választania is kell, mert csak döntéseken keresztül valósíthatja meg önmagát. Ezek a döntések viszont valamilyen szinten minden létezőt érintenek".32 Míg az első pólus a szabadság jelenségét inkább filozófiai szempontból közelítette meg, addig a második pszichológiai-szociológiai megközelítési módot alkalmaz. A szabadság lényegéből adódik, hogy ha a véges emberi szabadság más véges szabadság határaiba ütközik, akkor nem képes arra, hogy azt - annak szabad beleegyezése nélkül - egyszerűen bekebelezze. Ha tehát monológ helyett dialógust szeretnénk létrehozni, akkor szabadságunknak meg kell nyílnia saját belső teréből - természetesen szabadon. A dialógus sikeres létrejöttéhez ennek a folyamatnak kölcsönösen, a másik fél részéről is végbe kell mennie. (A világot szemlélve egyre evidensebbé válik számunkra az a felismerés, hogy sok mindenhez hozzá lehet jutni hatalommal és pénzzel, egyedül a másik ember szeretetéhez, szabadon megnyíló, őszinte szereteté- hez nem.) Balthasar szerint a felvázolt gondolatmenet adja azt az előzetes megértési horizontot, amely szerint „a véges és a végtelen szabadság közötti viszony [...] egyáltalán nem oldható fel másképp, mint a végtelen szabadság önmegnyílásának feltételezésével".33 Az autexousion mint a véges szabadság első pólusa tartalmazza ugyan a végtelenség jellegét, önerejéből képtelen azonban meghatározni létének eredetét és megjelölni annak célját. Épp ebből a perspektívából adódik tehát szerzőnk szerint a végtelen szabadság önmegnyílásának határgondolata. A lényegi kérdés ezek után így hangzik: Ha ez az önmegnyílás de facto megtörténik, hogyan teljesülhet be akkor a véges szabadság a végtelen szabadságban anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a véges szabadság önmozgását, de egyben anélkül is, hogy végessé degradálnánk a végtelen szabadságot? Balthasar szerint a keresztény válasz a Szentlélek művében van megalapozva, amely Isten szereteteként a benne hívőkben két dolgot visz végbe egyszerre: felszabadítja a véges szabadságot saját valódi szabadságára, és részesévé teszi a végtelen szabadságnak. A végtelen szabadság a végest nemcsak úgy bocsátja ki magából, hogy szabad teret biztosít számára, hanem úgy, hogy önmagát nyitja meg, mint a véges szabadság beteljesülésének terét. Mindez azonban Istennek Jézus Krisztusban megvalósuló önmegnyílásában jelenik meg először.34 Balthasar hangsúlyozza, hogy a véges szabadság dialogikus pólusa teljes dimenziójában csupán a köszönet és a hálaadás jelen31 Vö. TD II/l, 194-201. Az egyházatyák gondolatmenetére építik tanításukat a középkor nagy keresztény gondolkodói is: vö. TD II/l, 201-206. 32 TD II/l, 206. 33 TD II/l, 206. 34 Vö. TD II/l, 216. 8
