Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Válóczy József: A monoteizmus posztmodern kritikája
natosította a megfelelő módosításokat, mindazt tudja, amit a létezőkről."38 így „hal meg", válik dologgá Isten.39 Miközben tehát a monoteizmusnak a keresztény teológiában ismert klasszikus formáját - a benne implikált szükségszerű, de mégis hibás filozófiai és teológiai következtetések leleplezésével - elutasítják, ugyancsak éppen a keresztény tanításban találnak támpontokat a maguk alternatív szemléletének igazolására. Erre szép példa Vattimo legismertebb, a „pensiero debole" fogalmába foglalt elmélete: nem egyszerűen a gondolkodás határainak, korlátainak elismerését-elfogadását akarja vele kifejezésre juttatni, hanem azt a felismerését, hogy a ráció, az emberi logosz nihilizmusba hajló kudarca, „kenózisa" kísértetiesen és bizonyosan nem véletlenül hasonlít az Isteni Logosz kenózisára, vagyis a szekularizáció nem más, mint magának a kereszténységnek a visszaigazolása, a beteljesülése.40 Ez azt jelenti, hogy a lét lényege nem pusztán a szüntelen változás, hanem kifejezetten a nihilizmus, a „visszahúzódás", az „elgyengülés", a kenózis.41 Ma ezeknek a tapasztalatoknak a tudatos vállalása adhat esélyt metafizikától, „metafizikai előítéletektől" emancipálódott létmegértésre, „a léttel való, végre autentikus kapcsolatra".42 Egy másik példa, ahogyan Jézusra hivatkoznak: nézetük szerint iránymutató (és paradigmatikus a teológia számára), hogy JÉZUS sem adott „tartalmi leírást" a Messiásról - a teológia sem beszélhet Istenről mint tárgyról, nem azonosíthatja őt sem a léttel,43 sem a Jóval,44 nem képzelheti el szubsztanciaként;45 és az „erőszakos metafizika" lepleződik le a megközelíthetetlensége, fölfoghatatlansága, „abszolút Másik" voltának állítása mögött is. Talán még a mai (ugyancsak gondviselésszerűnek nevezett) bábeli nyelvzavar: Isten megnevezéseinek homályossága és sokrétegűsége is többet fog Istenből, mint a metafizikus megközelítés, a lényegmegragadás, a beazonosítás igyekezete.46 A metafizikus teológia helyett Vattimo egyfajta „evilági misztikát" keres illetve ajánl, amelyben a teremtményi-történelmi tapasztalatból kikristályosodott leírások- körülírások mintegy aszimptotikusan közelítik és teszik ezáltal jelenvalóvá Istent; „inkább horizontként, tervként, mint alapként".47 Ruggenini gondolata pedig, hogy éppen a „távoliét ontológiája" tiszteli meg Istent végre újra úgy, amint istensége megkívánná: épp ez a hiánya, „visszavonulása" nyit teret az ember szabadságának, épp ez jele az ember iránti szeretetének, tiszteletének: „Isten, aki elrejti az arcát és a jelen38 Ruggenini, Μ., II Dio assente, 282. 39 Vö. RUGGENINI, Μ., II Dio assente, 17-18., 72. 40 „A szekularizáció maga a kereszténység lényege.", VATTIMO, G., Credere di ereden, 44.; lásd még 9., 27., 69-70. 41 „...Ha nem metafizikus fogalmakban akarjuk elgondolni a létet, azt kell gondolnunk, hogy a metafizika történelme a lét története és nemcsak az emberi tévedéseké. De ez azt jelenti, hogy a létnek nihilista küldetése van, hogy a csökkenés, visszahúzódás, meggyengülés az ő vonásai...", VATTIMO, G., Credere di credere, 26. illetve lásd még 31-33., 35., 41., 44., 47., 54., 58., 70., valamint VATTIMO, G., „Heidegger és a modernitás Verwindungja", in: PETHŐ, B., Poszt-posztmodcrn, 449-450. 42 VATTIMO, G., „Heidegger és a modernitás Vcnoindungja", in PETHŐ, B., Poszt-posztmodern, 450. illetve VATTI- MO, G., Credere di credere, 56., 70. 43 Vö. VATTIMO, G., - Sequeri, P., - Rucceri, G., Interrogazioni sül eristianesimo, 22-23. 44 Vö. RUGGENINI, M., II Dio assente, 141-145. 45 Vö. Ruggenini, μ., II Dio assente, 129., 163. 46 Vö. VATTIMO, G., - SEQUERI, P., - Rugceri, G., Interrogazioni sül eristianesimo, 23., 33. 47 VATTIMO, G., - Sequeri, P., - Rugceri, G., Interrogazioni sül eristianesimo, 89. 86
