Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Ancsin István: Dráma és szabadság Hans Urs von Balthasar teológiájában
Isten végtelen szabadsága tárgyalásának ezen a pontján felmerül a kérdés, hogy miért is vállalkozik Isten a teremtés művére.22 Miért és hogyan létezhet az abszolút lét mellett még relatív is? A kérdés megközelítésében először is hangsúlyoznunk kell, hogy a szentháromságos életet nem szabad a kialakulás (Werden) folyamatával megjelölni - miként azt Hegel tette, bár a kialakulás teremtményi folyamata mégiscsak a szentháromságos élet képmásaként jelenhet meg. Másodszor, ha Istenben a személyek szembenállásán keresztül a tagadásnak végtelenül pozitív értelme van (a Fiú nem az Atya, nem is a Szentlélek és így tovább), továbbá ha az isteni élet abszolút pozitivi- tásához nem a saját istenségéhez való ragaszkodás tartozik hozzá, hanem az önelajándékozás, akkor a végtelen szabadságból való átmenet véges szabadságok teremtéséhez éppenséggel nem a gondolkodás abszolút paradoxonét jelenti, hanem egy reálisan elgondolható lehetőséget.23 A teremtés miértjére Balthasar így felel: A világot Isten „'ingyen', [...] abszolút szabad szeretetből teremtette", és épp ez kölcsönzi számára az „egyedül plauzibilis értelmet"24. Balthasar Isten végtelen szabadságát tehát abszolút szeretetként értelmezi, így konzekvens az a mély értelmű megfogalmazás, miszerint „a világ értelme a szeretet"25. Ha Isten szeretet, akkor könnyen belátható, hogy ennek az állítmánynak a tárgyas igei formája akkor lesz adekvát önmagához, ha kilép önmagából. A teremtés bizonyos értelemben Isten lemondására vezethető vissza, így az Isten önkorlátozásának aktusa, amelyben Isten a teremtésnek mintegy önmagában teret ad. Egy ilyen gondolati modellben Istennek természetesen vissza kell húzódnia, össze kell zsugorodnia, hogy az embernek és a teremtésnek, és ezzel az ember szabadságának teret adjon. A másnak ajándékozott szabadság magában hordozza a kudarc kockázatát is, azét a kockázatét, amelyet vállalnunk kell, ha nem akarunk kockázat nélkül magunkra maradni.26 Ezen a ponton célszerű áttérnünk a véges szabadság kérdéskörének tárgyalására. 22 Vö. Puskás Attila tanulmányát, melyben a szerző Balthasar teremtésteológiájának alapvonásait tárgyalja, kiemelve annak trinitárius, krisztocentrikus és exemplarikus jellegét. PUSKÁS, A., Hans Urs von Balthasar teremtésteológiájának alapvonásai. In: A Szent Titok vonzásában, 261-276. 23 Vö. TD \V\, 236-237. 24 TD 11/1,236. 25 BALTHASAR, H. U. V., Das Herz der Welt, Ostfildern 41988, 24. 26 Vö. WERBICK, ]., Gottes Dreieinigkeit denken? 232-233. Karl Josef Wallner találóan úgy véli, hogy amikor Isten az ember szabadságát szabadon bocsátja, akkor valódi szabadon bocsátásról (Frei-Gabe - a német kifejezés etimológiáját tekintve egyben: szabad ajándékról is) beszélhetünk, egyfajta leválasztásról, mely a köldökzsinór elvágásával hasonlítható össze. Vö. WALLNER, K. Gott als Eschaton. Trinitarische Dramatik bei Hans Urs von Balthasar, Heiligenkreuz, Wien 1992, 312.
