Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Perendy László: Szent Jusztinosz tanítása Isten monarchiájáról
nek van szükségük, hiszen Isten az ember jóléte érdekében teremtette a világot, és ő ad nekünk minden anyagi létezőt: „Velük szemben mi olyan Istent fogadtunk el, akinek anyagi áldozatot nem kell bemutatni, mert mi úgy tartjuk, hogy ő az, aki mindent adományoz. Mi úgy tanultuk, fogadtuk el és hisszük, hogy ő azokat ismeri magáénak, akik őt követve jót cselekednek, mértékletesen, igazságosságban és emberszeretetben élnek, meg Istenünk más tulajdonságainak megfelelően, kit semmiféle tőlünk származó névvel nem szólítunk. Mi azt tanultuk, hogy kezdetben, az alaktalan anyagból jóságában és az emberért ő formált meg mindent (Καί πάντα την αρχήν, αγαθόν όντα, δημιουργήσαι αυτόν έξ άμορφου ύλης δι’ άνθρώ-πους δεδιδάγμεθα·), főként azokért, akik cselekedeteikben az ő szándékának megfelelően méltónak mutatkoznak arra - és ez a mi hitünk -, hogy vele együtt éljenek halhatatlanságban, szenvedéseiktől megszabadultam" (X,l-2.) A 13. fejezetben ismét ez a gondolat jelenik meg: „Mi nem tartjuk magunkat istenteleneknek (ateistáknak), mert megadjuk a tiszteletet a világmindenség alkotójának (’Άθεοι μεν ούκ έσμεν, τόν δημιουργόν τοΰδε του παντός σεβόμενοι), neki ugyanis nem véres vagy illatáldozatra van szüksége, hanem ahogy mi ismerjük, a mi ügyünkben végzett imádás és hálaadás szavaival - amennyire csak erőnkből telik - magasztaljuk őt, mert hozzá egyedül az méltó, hogy nem emésztjük el tűzbe, amit ő táplálékul teremtett, mivel ezek a mi javunkat és a szegényeket szolgálják; neki pedig ünnepi szavakkal adunk hálát, himnuszokat zengünk a teremtésért, hogy mindent boldogulásunkra alkotott: a dolgok sokféleségét, az időszakok váltakozását; és arra kérjük őt, hogy újra a halhatatlanságban élhessünk a belé vetett hit által - ki ne ismerné el mindezt az értelmes emberhez illőnek?" (XIII,1-2.) A 20. fejezetben a különböző filozófiai iskolák és a keresztények tanítása közötti hasonlóságokat mutatja ki: „Szibilla és Hüsztaszpész egyformán hirdették, hogy a múlandó dolgok tűz által pusztulnak el. A sztoikusoknak nevezett filozófusok azt tanítják, hogy még maga az Isten is tűzben enyészik el, és azt is hirdették, hogy ezen átváltozás után a világ kezdődik; mi ugyan valami többnek, a változások felett állónak gondoljuk az Istent, a minden- ség megalkotóját. (Οί λεγόμενοι δε Στωϊκοι φιλόσοφοι και αυτόν τον θεόν εις πυρ άναλύεσθαι δογματί£ουσι και αυ πάλιν κατά μεταβολήν τόν κόσμον γενεσθαι λέγουσιν ήμεΐς δέκρεΐττόν τι των μεταβαλλόμενων νοοΰμεν τόν πάντων ποιητήν θεόν.) Ha pedig mi a nálatok oly megbecsült költőkhöz és filozófusokhoz hasonlóan tanítunk valamit, sőt nem egy esetben többet, Istenhez méltóbbat, és egyedül csak mi hozunk fel bizonyítékot is mellette, akkor miért, hogy senki másra nem, csak ránk zúdul jogtalanul a gyűlölet? Ha azt mondjuk, hogy Istentől ered minden és ő rendez el mindent, úgy tűnik, mintha Platón tételét állítanánk; ha a világégésről beszélünk, a sztoikusokét, ha pedig a gonoszok lelkének érzékeikben való megbűnhődését a halál után, meg a jóknak a szenvedésektől távol egy boldog életben való megszabadulását hirdetjük, úgy tűnik, mintha azt tanítanánk, amit a költők és a filozófusok. Menanderrel a komikussal, meg a többiekkel, akik hasonlóan tanítottak, mi is azt hirdetjük, hogy az ember kezek alkotásai előtt nem kell leborulni, mert ők is nagyobbnak mondották a tárgyak elkészítőit." (XX,1-5.) Az 59. fejezetben kifejti azt a számunkra különösnek tűnő nézetét, hogy a keresztények és Platón tanítása közötti hasonlóság arra vezethető vissza, hogy ő MÓZEStől 59
