Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Perendy László: Szent Jusztinosz tanítása Isten monarchiájáról
Teológia 2005. 1-2. szám PERENDY LÁSZLÓ Szent Jusztinosz tanítása Isten monarchiájáról Szent Jusztinosz filozófiai és teológiai gondolatrendszerének megértéséhez szükséges, hogy megismerkedjünk életének fontosabb eseményeivel és korának szellemi miliőjével. Életének eseményeiről leginkább saját műveiből gyűjthetünk információkat. Mint közismert, három műve maradt fenn. Az Apologia Maior 1. és 6. fejezetében, az Apologia Minor 3. fejezetében, valamint a Dialógus 2. fejezetében találunk biográfiai adatokat. További forrás Caesareai Euszebiosz Egyháztörténete IV. könyvének 11. fejezete és az Acta Iustini 3. fejezete. Ezekből a forrásokból származásáról, életének kronológiájáról, a különböző filozófiai iskolákban végzett tanulmányairól, kereszténnyé válásáról, egy bizonyos Trifónnal Efezusban folytatott dialógusáról, római tanári munkásságáról és mártírhaláláról juthatunk adatokhoz. Már Harnack megkísérelte, hogy felvázolja életének kronológiáját, amelyet később más kutatók többé-kevésbé elfogadtak. Minden bizonnyal 100 körül, tehát Traianus császár uralkodása idején született. Valószínűleg 133 tájékán, vagyis Hadrianus uralkodása, és a második zsidó háború idején lett kereszténnyé, és körülbelül tíz év múlva telepedett le Rómában, vagyis azokban az években, amikor Valentinosz és Markion is megjelent az Örök Városban, Antoninus Pius császársága idején. Az Apologia Maiort valamivel 150 után írta, a Dialógust 155 és 160 között, az Apologia Minort talán a kettő között. 165 tájékán, vagyis MARCUS AURELIUS uralkodásának első éveiben szenvedett vértanúhalált, amikor Junius Rusticus volt a város prefektusa (162-167). Családja görög-római eredetű. Apjának neve latin: Priscus, nagyapjáé görög: Bakk- heiosz. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy őt Jusztinoszként szoktuk emlegetni, hiszen görög nyelven írt műveinek kézirataiban görögös változatban szerepel neve, amely egyébként valójában latin: Iustinus. Nagyapja és apja egyaránt colonus volt Flavia Neapolisban, amelynek jelenlegi neve Nablusz. Ezt a várost Titus uralkodása (79-81) idején alapították, mégpedig az ősi Szikhem lerombolása után. Flavia Neapolis lakóinak a császár megadta azokat a privilégiumokat, amelyek a római állampolgársággal jártak. Elképzelhető, hogy ezeket a letelepedőket később szamariaiaknak hívták a terület földrajzi neve alapján. Valószínűsíthető, hogy - mint más helyeken - a telepesek nagy része katonai szolgálata végeztével kapott földet. Ebből következik, hogy bizonyára jelentős arányban nem családok települtek le, hanem helybeli nőket vettek feleségül az egykori légionáriusok. Egy alkalommal egyébként maga Jusztinosz is sza- mariainak nevezi magát. Az előbbiek alapján tehát nem zárhatjuk ki, hogy anyai ágon származása szerint is szamariai volt. Noha mindig pogány származásúnak mondta 55
