Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Papp Miklós: A teológiai etika gyújtópontja a Hegyi beszéd hermeneutikai olvasatában
már az Ószövetségben is voltak előfutárai, különösen a deuteronomikus mozgalomban.33 Jézus igénye kontinuitásban áll velük, ugyanakkor üzenete az a csepp, ami túlcsordulóvá teszi az edényt. Az antitézisek élességével akarja szemléltetni: a Törvényt nemcsak rigorizmusból, nemcsak farizeusságból lehet megtenni, hanem szívesen is, akár túlcsordulóan is. Jézus igája így lesz édes, és terhe könnyű, mert a szeretetteljes élő hívást könnyebb megtartani, mint a leírt törvényt. A Törvény ilyen megtartása Jézus atyatudatára vezethető vissza, végső soron a Mennyei Atyára, aki mindezért elküldte hozzánk Fiát. Az etikai gondolkodás dramatikája a szekunder antitézisekben éri el a maga csúcspontját. Míg a primer tézisek a Törvény radikális bensővé tételét célozzák, a szekunder tézisek túlnyúlnak a Törvényen. Itt nem a Dekalógus egy-egy mondata a kiindulópont, hanem kazuisztikus jogszabályok: a válólevél, a talió törvénye, az ellenséggel való bánásmód. Mindhárom tulajdonképpen a gonosszal való bánásmódról szól. Az ilyen törvények nem a gonosz megszüntetésére törekszenek, hanem csak a be- korlátozására. Ezzel Jézus nyilvánvalóan nem volt elégedett: nem elég visszaütni, nem elég a válás jobb gyakorlatát kiélezni. Isten uralmának eljövetele a gonosz ellen is radikálisabb küzdelmet segít elő. ) Amikor a Krisztus-követő közösség betoldja ezeket a szekunder téziseket Jézus eredeti szavai közé, akkor egyáltalán nem elidegenítik Jézus eredeti szándékát, hanem egyenesen előrenyomulnak annak a közepéig. A kialakuló krisztológia kifejleszti a maga etikai implikációját. Legvégső éllel fogalmazzák meg, hogy mit jelent igazán Jézus kenózisa, a krisztológiai megértés többlete az ószövetségi Törvény megértésének többletét eredményezi: pontosabban tárulnak fel a Törvény korlátái. A Törvény egy várhoz hasonló, ami egy belső szabad udvart vesz körül, s megvéd a külső támadásoktól. Ebben jelenik meg a Törvény egész problematikája: jóllehet a szabadság számára hagy egy belső teret (az általános törvény nem szabja meg pontosan az egzisztenciális cselekvést, nem is teheti meg), s falával megvéd a gonosztól, de nem tépi azt ki gyökerestől. Még ha a törvényt teljesen sikerül is megtartani, a gonosz árnyékát ez még nem tudja legyőzni. Az emberi ittlét gyökereiben való gyógyítása nem következik be. Az erkölcsi erőfeszítés ellenére az egyén helyzete tragikus marad, s minél komolyabban veszi a törvény megtartását, annál keményebben konfrontálódik helyzetének lehetetlenségével. Pontosan erre a nyílt sebre illeszkednek a szekunder antitézisek. A Krisztus-követő közösség azért fogalmazhat meg antitéziseket, mert bár a Törvény tartalma, a világ nem változott, de a törvénymegtartó személy transzcendens-egzisztenciális feltételei lényegében változtak meg. A Jézussal feltáruló tiszta és intenzív istenkép, a szerető atyakép a Törvény megtartásához új hermeneutikus kulcsot nyújt, s ebbe az atyaviszonyba belépő tanítványok ezt bátran értelmezik etikailag is. A keresztények törvénye nemcsak bástya, ami ellenáll a gonosznak, hanem hatalma van a gonoszt a jó által le is győzni (Róm 12,19). Az evangélium igazán itt radikális. Aki belép Jézus Atyjához való kapcsolatába, az egészen új módon cselekszik: olyan megérintettségből, amit semmilyen szisztematikus normarendszerrel soha nem lehet utolérni. * J5 A Törvény elmélyítése a szeretet irányába: Lev 19,13-18, MTörv 6,4. SCHNACKENBURG, R., Die sittliche Botschaft des Neuen Testaments, 104-105. Példák a korábbi törvénykritikára. 47
