Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Gánóczi Sándor: Az ágostonos szeretetteológia méltatása és kritikája
Az utóbbi jelentése: „körül", „körbe". Az összetett főnév jelentése tehát körülbelül annyi, mint „körtánc". Szembeszökő a metafora értelme: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem hasonlítanak valami mozdulatlanul ülésező triumviratuskoz, hanem táncosokhoz, akik kéz a kézben mozognak, hol körbe-körbe, hol pedig egymás felé lépve. Ilyen dinamikus az együttlétük. Másrészt a metafora nemcsak arra utal, hogy a három személy jól érzi magát együtt, hiszen szeretik egymást, hanem közvetve arra is, hogy mozgásuk kifelé nyitott, teremtő mozgás. Osztott és közösen alkotó szinergia. Eszembe jut itt az indiai Síva istenség képe, aki egyedül táncol, és tánca energiájával hol teremti, hol pedig rombolja a világot. A keresztény hit Szentháromságának körtánca már azért is más, mert többesegység jellemzi és csakis építő tevékenységet fejt ki. Hogy mindez nem csupán az isteni caritas, hanem bizonyos mértékben isteni dilectio jegyében is történik, arra a bonaventurai cointimitas kifejezés utal. A világ eszerint három egymást szerető és kereső alany intimitásának köszönheti létét. Legyen elég ennyi az ágostonos szeretetteológia két nagy továbbfejlesztőjéről. Ri- chárd és Bonaventura sok mindent átvettek Ágostontól, de ugyanakkor hallgatólagos kritikával is illették. így tudták örökségüket gazdagabbá és világosabbá tenni. Azt, amit Szentviktori mester az önátadó szeretetről és ebben a harmadik alany szerepéről, szintúgy a személyről, mint ex-sistentia-ról írt, és ahogy Bonaventura a teremtő Szent- háromság tételét kidolgozta, azt minden bizonnyal szellemtörténeti haladásként könyvelhetjük el. A következőkben ezt a teológiai hagyományt először is a modern szentírás-tudo- mány mércéivel szeretném mérni, azután pedig a modern filozófia szeretet-fenome- nológiája megvilágításában újra átolvasni. 4. A SZERETET BIBLIAI VÁLTOZATAI 4.1. Az Ószövetség „Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben" (Kiv 20,4). Ez a parancs tudvalevőleg az istentiszteletre vonatkozik, és a bálványimádást veti el. Ha valaki mindennemű képi kifejezésmód elítéléseként értelmezné, szaktudás hiányáról és felületességről tenne tanúságot. Nem venné tekintetbe a tényt, hogy a zsidó Biblia csakis képes beszéddel és metaforákkal tud Jahvéról beszélni. Főleg olyanokkal, amelyek az emberi magatartásból indulnak ki. Mintha a meglátás, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, bizonyos mértékben, főleg a nyelvi vonalon, visszafordítható lenne. A Biblia szerzői Istent nagyon is emberi képek és hasonlatok szerint írják le. Ez vonatkozik persze az isteni szeretette is, amelyet majdnem mindig az ahab igével és az ahaba főnévvel fejeznek ki. Mi az ahaba? Spontán fakadó érzelem, amely önátadásra késztet.23 Természetes. E világi. Egyszerre testi és szellemi. Megvalósulási helye elsősorban a család. Férj és feleség, szülő és gyermek, testvérek, jó barátok és honfitársak között jön létre. Nagy23 Lásd G. Quell, agapao / agapé, ThWNT 1,21. A következőre vonatkozólag 22-35. 19
