Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Török József: A tizennegyedik század magyar egyháztörténete (Keresztény századok)
Ekkor történik meg a pápai kúria adórendszerének reformja, amelyet - többek között az egyházi hivatalok betöltésénél - új jellegű adó fajták bevezetése jellemzett (vö. servitia, taxa, annata). Az új rendszer kiterjedt minden olyan egyházi javadalom betöltésére, amelynek a jövedelme az évi 200 forintot meghaladta. A rendszer bevezetése közvetlen beleszólást biztosított a központi egyházkormányzatnak a különböző országok - így Magyarország - fontosabb egyházi tisztségviselőinek személyi meghatározásába (vö. 62-63). A szerző avignon-i fogsággal kapcsolatos megjegyzései már csak azért is forrás értékkel bírnak a magyar olvasó számára, mivel azok alapvetően a francia történeti kutatásokra építenek, így számos - mint például a pápák túlzott függése a francia királyi udvartól - általánosan elterjedt történelmi tévedést tisztáznak (vö. pl. 80). Jelentős adaléka egyházmegyéink és plébániáink középkori történetének az a rövid statisztika, amit Török professzor az 1332-1337-es pápai tizedjegyzék alapján közöl (95-96). Az előző kötetekhez hasonlóan a jelen mű is gazdag szerzetességtörténeti adatokban, melyek közül itt a premontreiek hiteleshelyi tevékenységének bemutatását (111-112), az 1326. április 24-én Károly Róbert által alapított Szent György lovagrend jellegzetességeinek ismertetését (124-130), illetve a Nagy Lajos király különleges jóindulatát élvező pálosok életének leírását emelnénk ki (133-140). Figyelemre méltó továbbá az egyházmegyék istentiszteleti életének a bemutatása, amely kézzel fogható közelségbe hozza a papok, szerzetesek és más krisztushívők vallásosságának mindennapjait (176-189). Külön kell megemlítenünk Török Józsefnek a ius spolii kapcsán tett eszmefuttatását, amely minden bizonnyal új megvilágításba helyezi a XIV. század forrásainak celibátusra vonatkozó adatait. Egyúttal hiteles alátámasztását adja a papi nőtlenség apostoli hagyományon nyugvó töretlen gyakorlatának (7-8). A kötet végén függelékben találjuk a XIV. századi magyar királyok jegyzékét és genealógiájukat (207), az egyes egyházmegyék érsekeinek és püspökeinek listáját (208-213), a forrásokat és a további tájékozódást segítő szakirodalmat (215- 222), valamint személy (223-228) és földrajzi névmutatót (229-235). A XIV. század magyar egyháztörtének ez az informatív, a legösszetettebb történelmi kérdéseket is mértékadó módon, világos formában kifejtő feldolgozása, annak az időszaknak az egyháztörténelmi metszetét adja, amely hosszútávra meghatározta a Magyarországon működő egyházi intézmények, szerzetesi csoportok életét. A kötetben található hangsúlyok sajátosan kötődnek az egyház egyedi életéhez, ami ugyan a puszta történeti megközelítés számára gyakran elsikkad, vagy érthetetlennek tűnik, de kétség kívül lényegi összetevője a magyar történelemben zajló folyamatoknak. Ennek jobb megértését teszi lehetőve Török József professzor legújabb műve. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. 178
