Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Sigismundus - Rex et Imperator

kedett Zsigmond jelentősége Csehország­ban és Morvaországban. Az előadás az alábbi pontokban érinti Zsigmond cseh­országi politikáját: 1410-1419 között Zsig­mond igyekszik magához ragadni Cseh­országban a hatalmat; 1419/20-ban kísér­letet tesz arra, hogy cseh királlyá koronáz­tassa magát; Zsigmond szekularizációs politikája; keresztes háborúk a husziták ellen 1431-ig; Égerben és a Bázeli Zsina­ton egyetért a huszitákkal folytatandó tárgyalás kezdeményezésével; 1434-37- ben iglói és bázeli compactata. (A témá­nak annyiban van köze a teológiához, amennyiben rámutat, hogy Húsz szemé­lyét, sorsát és tanítását nem lehet megér­teni Zsigmond és IV. Vencel viszonyának figyelembe vétele nélkül.) Hans-Joachim Schmidt (Fribourg/ Schweiz): Zsigmond és a Bázeli Zsinat (Sigismund und das Konzil von Basel). A Konstanzi Zsinat példáján felbátorodva Zsigmond szerette volna újból eljátszani szerepét, amelyet annak idején betöltött, mint az európai kereszténység (és katoli­cizmus) védnöke. A helyzet azonban megváltozott. A pápai szék be volt töltve, és Zsigmondnak - amennyiben igényt tartott arra, hogy a pápa császárrá koro­názza, igen körültekintőnek és taktikus­nak kellett lennie a zsinat áthelyezésének kérdése körüli vitákban. Zsigmond poli­tikája újabb érdekeket is támasztott a zsi­nattal szemben: döntés a huszitákkal szembeni magatartás kapcsán (csehorszá­gi pozíciója megerősítése érdekében), és a görögökkel való unió (országa, Magyar- ország érdekében az oszmán invázió fel­tartóztatására). Az eredmények általában csalódást okoztak Zsigmondnak, mert a zsinat ugyan tárgyalt a mérsékelt huszi­tákkal, ám az uralkodó kezéből kicsúszott a zsinat vezetése, s így „ötödik keréknek" érezhette magát a kocsiban, míg végül 1437-ben meghalt. - Ami azonban lénye­ges változást jelentett: bebizonyosodott, hogy diskurzus révén nem lehet olyan kérdéseket megoldani, vagy akárcsak azokról tárgyalni, amelyek a jogi és hatal­mi pozíciók tisztázását feltételezik (ki hi­vatott békességet teremteni?), továbbá bármennyire előnyösnek is bizonyult Zsigmond számára, hogy a zsinat enge­dékeny volt a huszitákkal szemben a dogmatikai kérdésekben, úgy éppen ez az eljárás azt tűnt bizonyítani, hogy a ha­talmi kérdés eldöntésére a tárgyalás is jár­ható út. Zsigmond levonta a következte­tést: amennyiben hatalmi pozíciója nem képezheti vita, tanácskozás (concilium - zsinat) tárgyát, úgy ezt az udvar, az or­szággyűlés és az egyes egyházi fejedel­mek segítségével kell megvalósítania. Eh­hez nincs szüksége zsinatra. Ez az állás- foglalás hozzájárult az addig uralkodó ekkleziológiai felfogás megváltozásához. (Meg kell jegyezni, hogy a II. Vatikáni Zsinat, sőt már XXIII. János/Roncalli név- választásakor is újraéledt a Konstanzi Zsi­nat emléke; a kép teljessége érdekében nem lenne elvetendő a Bázeli Zsinat em­lékét is felidézni.) [A PPKE Hittudományi Karáról Rokay Zoltán dékán vett részt a luxemburgi konferencián. Az előadások nyomtatás­ban is napvilágot látnak majd a közeljö­vőben a tervezett kiállítás katalógusával egyetemben.] Rokay Zoltán 175

Next

/
Oldalképek
Tartalom