Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Canones apostolici mint a keleti és nyugati egyházak közös jogforrása
Ionosén a püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi anyagban, mint az Ans. 6. 32, 137, 142,153,154.38 Gratianus mester 1140 körül állítja össze kánongyűjteményét Bolognában, ami a klasszikus egyetemi kánonjogi oktatás alapgyűjteménye lesz.39 A Decretum Gratiani szövegének mindhárom egységében találunk az Apostoli kánonok közül átvett kánonokat.40 Emil Friedberg forrásfeldolgozó munkájának köszönhetően tudjuk, hogy Gratianus műve tizenhét kánont használ fel az ötven latinra lefordított kánon közül,41 melyek meglehetősen szétszórtan helyezkednek el gyűjteményében: D. 28 c. 1442, D. 88 c. 343, D. 1 c. 62 de cons.44, D. 33 c. I45, D. 34 c. 1546, D. 55 c. 847 48, D. 55 c. 440, D. 55 c. 449, D. 81 c. 1250, D. 45 c. 751, C. 16 q. 7 c. 1452, C. 12 q. 1 c. 2153 54, C. 12 q. 1 cc. 22, 24M, D. 35 c. I55, D. 35 c. I56, D. 4 c. 79 de cons.57 A felsorolásból egyértelműen kitűnik, hogy Gratianus közvetlenül a Dionysio-Hadriana-ból vehette át ezeket a szövegeket. Ezt jelzik azok a kánonok, amelyek az Apostoli kánonokban egymás után helyezkednek el, és egymást követően (vö. C. 12 q. 1 cc. 21-22), vagy összekapcsolva (vö. D. 35 c. 1; D. 55 c. 4) szerepelnek a Concordia discordantium canonum állományában is. A Decretum Gratiani végső változata az első nagy egységévé vált az 1582-ben Rómában nyomtatásban megjelent Corpus iuris canonici-nek, amely további öt, ezek közül három pápai kihirdetést nyert dekretális gyűjteményt tartalmazott, kiegészítve az 1545-1563-as Trienti Zsinat rendelkezéseivel. Ez az alap jogszabály gyűjtemény, mint tudjuk, az 1917. május 27-én XV. Benedek pápa által kizárólagos törvénygyűjteményként kihirdetett Codex iuris canonicng volt hivatalos használatban. A latin egyház jogának első kodifikációja azonban nem új jog alkotását jelentette, hanem az addigi jog szisztematikus, leegyszerűsített és általánosan alkalmazható feldolgozását. Éppen ezért az egyes kánonok értelmezéséhez és alkalmazásához továbbra is jelentős segítséget jelentett a 38 THANER, F.( Anselmi Collectio Canonum una cum Collectione Minore, II. Oeniponte 1915, 284., 333., 335., 340- 341. 39 Vö. ERDŐ, E., Storia della scienza del diritto canonico. Una introduzione, Roma 1999, 37-40. Larrainzar, C., „La investigación actual sobre el Decreto de Graciano", in: Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung, 90 (2004) 27-59. 40 Vö. Gallagher, C., „Sacri Canones nel Decretum di Graziam”, in: tus in vita et in missione Ecclesiae (Acta Symposii Internationalis Iuris Canonici occurrente X Anniversario promulgationis Codicis luris Canonici diebus 19-24 április 1993 in Civitate Vaticana Celebrati), Cittá dei Vaticano 1994,763-771. 41 FRIEDBERG, AE., Corpus iuris canonici, I. Lipsiae 1879, XIX. 42 Can. Ap. c. 6; vö. FRIEDBERG, 1,105. 43 Can. Ap. c. 7; vö. FRIEDBERG, 1,307. 44 Can. Ap. c. 10; vö. FRIEDBERG, 1,1311. 45 Can. Ap. c. 17; vö. FRIEDBERG, 1,122. 46 Can. Ap. c. 18; vö. FRIEDBERG, 1,129. 47 Can. Ap. c. 21; vö. FRIEDBERG, 1,217. 48 Can. Ap. c. 22; vö. FRIEDBERG, 1,216. 49 Can. Ap. c. 23. 50 Can. Ap. c. 25; vö. FRIEDBERG, 1,284. 51 Can. Ap. c. 28; vö. FRIEDBERG, 1,162. 52 Can. Ap. c. 31; vö. FRIEDBERG, 1,804. 53 Can. Ap. c. 40; vö. FRIEDBERG, 1,684. 54 Can. Ap. c. 41; vö. FRIEDBERG, 1,684-685. 55 Can. Ap. c. 42; vö. FRIEDBERG, 1,131. 56 Can. Ap. c. 43. 57 Can. Ap. c. 50; vö. FRIEDBERG, 1,1388. 170
