Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Canones apostolici mint a keleti és nyugati egyházak közös jogforrása

3. A Canones apostolici helye A KELETI EGYHÁZI JOGGYŰJTEMÉNYEKBEN A 692. évi Trulloszi Zsinat kiemelkedő fordulópont a keleti egyházfegyelemben.21 Mint köztudott, ez a zsinat összeállította azon kánonoknak a listáját, amelyek tekinté­lye kétségbe vonhatatlan a Bizánci Birodalom területén.22 A felsorolás élén ott találjuk a 85 apostoli kánont.23 Ennek hatására a VII. századi és későbbi keleti gyűjtemények kitüntetett helyen idézik az Apostoli kánonokat, mint a keleti egyházfegyelem egyik alapforrását. Ezek közül a legelső maga a Collectio Trulliana, amely átvette a II. Trullo­szi Zsinat által felsorolt kánonok jegyzékét. De itt szükséges megemlítenünk a Collectio Niceanat, amely a 787-es II. Nikaiai Zsinat eredményeként további huszonkét kánon­nal bővítette a Trulliana anyagát, és az így kiterjedt az Apostoli kánonokra, az egye­temes zsinatok kánonjaira, a részleges zsinatokról származó keleti kánonokra és a szent atyák kánonjaira. Hozzá kell tennünk, hogy a II. Nikaiai Zsinat komoly ellenér­zéseket váltott ki Nyugaton, különösen Nagy Károly részéről,24 így annak Keleten hangsúlyozott egyetemes jellegét többen vitatták.25 A nikaiai gyűjtemény kiegészült 883 körül húsz további, 861 és 879 közötti, azaz Photiosz, konstantinápolyi pátriárka idejéből (848-867, 877-8S6)26 származó kánonnal, amelyet Collectio Photianae, vagy más néven XIV cím alá rendezett nomokánon gyűj­teményként tartunk számon.27 Egyértelmű, hogy ebben a forrástörténeti fejlődési vonulatban a legkiemelkedőbb az úgynevezett Pedalion. Ez a gyűjtemény a keleti egy­ház hagyományos egyházfegyelmi anyagát feldolgozva Agapios és Nicodemos athoszi szerzetesek munkájának köszönhetően 1793-ban látott nyomtatásban napvilágot. Javított és véglegesített kiadása 1800-ban Lipcsében jelent meg. Ez a kiadás képezte az 21 HUSSEY, J. M., The Orthodox Church in the Byzantine Empire (Oxford History of the Christian Church), Oxford 1990,24-29. 22 Vö. CONGAR, Y. M.-J., „Structures ecclésiales et conciles dans les relations entre Orient et Occident", in: Revue des Sciences Philosophiques et Théologiques 58 (1974) 355-390. DURA, N., „The Ecumcnity of the Councill in Trullo: Withesses of the Canonical Tradition in East and West", in: Nedungatt, G. -Featherstone, M. (ed.), The Council in Trullo revisited (Kanonika 6), Roma 1995,229-262. 23 II. Hoc quoque huic sanctae synodo optimae maximeque visum est abhinc deinceps ad animarum medelam et morborum animi curationem firmos securosque manere LXXXV canones, qui a sanctis et beatis patribus qui nos praecesserunt, suscepti ac confirmati atque adeo nobis traditi sunt sanctorum et gloriosorum apostolorum nomine. Quoniam autem in his canonibus nobis praeceptum est, ut eorun­dem apostolorum per Clementem constitutiones susciperemus, quibus iam olim ab haereticis adulterina quaedam et a pietate aliena in corruptelam ecclesae introducta sunt, quae divinorum nobis decretorum elegantem speciem obscuraverunt, has constitutiones ad christianissimi gregis aedificationem ac securi­tatem oportune reiecimus, haereticae falsitatis foetus nequaquam admittentes neque germanae aposto­lorum doctrinae eos inserentes. The Canons of the Council in Trullo, in: Nedungatt, G. - FEATHERSTONE, M. (ed.), The Council in Trullo, 64-65. 24 LYNCH, J. E., „The reception of an ecumenical council Nicea II a case in point", in: Jurist, 48 (1988) 454-482; különösen 475. 25 NICHOLS, A., Rome and the Eastern Churches. A Study in Schism, Edinburgh 1992,188-189. 26 DVORNIK, F., The Photian Schism. History and legend, Cambridge 1948,175-178. 27 STICKLER, A. M., Historia iuris canonici, 407; vö. PlTRA, J. (ed.), luris ecclesiastici graecorum historia et monumenta, II. Roma 1868, 433-435. SZUROMI Sz. A., „Jean-Baptiste Pitra és műve, a Iuris Ecclesiastici Graeco­rum Historia et Monumenta", in: BAÁN I. (szerk.), A Szent Atyák nyomdokait követve. In memoriam Vanyó László, Budapest 2003,375-386. 168

Next

/
Oldalképek
Tartalom